II. kerület portálja vakok és gyengénlátók részére
Magyar oldalak > Hírek

Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész

Életének 88. évében elhunyt Szervátiusz Tibor, a II. kerület díszpolgára. A Kossuth-díjas szobrászművészt, a nemzet művészét a II. Kerületi Önkormányzat és az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.

Szervátiusz Tibor 1930-ban, Kolozsváron született. Egész életét meghatározta az Erdélyt az anyaországtól elszakító trianoni szerződés okozta kisebbségi sors. Első mestere édesapja, Szervátiusz Jenő volt, az ő művészetéből vette át és fejlesztette tovább a népi fafaragás, a székely népművészet szobrászati elemeit. 1949 és 1955 között a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán tanult. Közel ötvenéves koráig próbált szülőföldjén alkotni, de a fennálló rendszerben kétszeresen is elnyomottnak érezte magát: nem volt híve a szocializmusnak és magyar művészként alkotott román fennhatóság alatt. Végül 1977-ben települt át az anyaországba, és a II. kerület zöldjében talált lassanként otthonra. Hosszas csatározások után elérte, hogy a kerület határán kialakuló utcájukat Csíksomlyó utcává kereszteljék. De nem csak ezzel próbálta választott lakóhelyét otthonná tenni. Ereklyéket, tárgyakat, sokáig visszatartott szobrait hozta át szülőföldjéről. Az édesapja halálakor Gyimesből hozott fenyőfacsemeték megnőve erdőt varázsoltak a háza köré.

Az 1950-es években elsősorban népi témák foglalkoztatták: moldvai, gyimesi csángók, csíki székelyek ihlette modorban fából készítette szobrait. 1952-ben Kalotaszegen egy nagypénteki istentisztelet döntő élményt adott alakuló művészetéhez: megfaragta első népi ihletésű, de modern portréját, a Kalotaszegi madonnát. 1957–77 között az erdélyi kisebbségi művészsors szűk korlátokat szab számára, e korszak egyik legjelentősebb műve a Tüzes trónon alkotása, amely Dózsa György tragédiájába sűríti a magyarság szenvedésének történetét.

A nyugati modern művészettel való találkozás új utakra indította. Vas- és bronzszobrokat is készített, domináns anyaga a fa és a kő; egyéni szobrászati formanyelvét elsősorban ezek körében alakította ki. Sokoldalú művészként több stílusban is alkotott az expresszionizmustól a geometrikus absztrakción át a törzsi művészetre emlékeztető szobrokig. Több szoborciklus, számos történelmi ihletésű szobor és jelentős köztéri alkotások kerültek ki műhelyéből. Művészi céljairól így vallott: „- Művészetet magyart, de egyetemesen emberit kell teremtenem. Úgy kell a szobrászatban alkalmaznom a század plasztikai törvényeit, hogy általuk ennek a népnek a nyelvén, ennek a népnek a múltját, történelmét, tragédiáit, katartikus élményeit fogalmazzam meg.”

Figurális szobrai erősen kötődnek a természeti-tapasztalati valósághoz, Közép-Európa történelméhez, az emberi humánumhoz. Harmóniaszobrai a népi művészetből kiinduló figurákat, népszokásokat örökítenek meg. Portréi összefoglalások, idolok, „lét-portrék”; szellemi kiválóságaink, történelmi elődeink arcát jelképpé formálják. Több szobrot is készített Petőfi Sándorról, Ady Endréről, Bartók Béláról és Szabó Dezsőről. Számos kiállítása volt itthon és külföldön. Jelentősebb köztéri szobrai: Életfa (1984) Csongrád; Az idő kapujában (1994) Orosháza; Magyar oltár (1996) Budapest, Kőbánya, Szent László tér; 1956-os emlékmű (2001) Budapest, XXII. kerületi Városház tér; Tiszta forrásból (2016) Kecskemét, a Kodály Intézet előtt.

 


Láng Zsolt polgármester adta át a díszpolgári kitüntetést 2010-ben

1983 és 2010 között kiállították műveit a Magyar Nemzeti Galériában, több budapesti galériában, Sopronban, Kecskeméten, Szekszárdon, Egerben, Szegeden, Székesfehérváron, Debrecenben Helsinkiben, Berlinben, Bécsben, Rómában.

Alkotásai láthatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Magyar Nemzeti Múzeumban, a kolozsvári Művészeti Múzeumban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az Ady Emlékmúzeumban, a budapesti Milleniumi Udvarban, a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban, a nagyváradi Ady Múzeumban, a gyulafehárvári Történeti Múzeumban.

Munkásságáért többek között a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével (1992), Kossuth-díjjal (2001) és Magyar Örökség díjjal (2003) tüntették ki. Szervátiusz Tibor 2010-ben lett a II. kerület díszpolgára.

 

Postaláda

Küldje be ötleteit, észrevételeit, kérdéseit Önkormányzatunkhoz itt!