2024. január 29.

A Budapesti Bauhaus egy lehelete

Kulcsszavak Megosztás

Mi a helyzet az 1931-es magyar kisérleti családi házakkal? Ezt kérdezi a stuttgarti Weienhofsiedlungban rendezett kiállítás.

Írta: Nicole Colombek

Olyan érzés, mintha olyan utcában állnék, ahol a gyalogutat éppen csak kijelölték, de még nem aszfaltozták le. A házak előkertjében nincs sem fa, sem pedig bokor, ami – úgy látszik – nem zavarta az építészeket, mivel így a szigorúan geometrikus és olykor merészen lendületes formák látványát semmi nem takarja el. Ennek a Napraforgó utcában található két házsornak az erősen felnagyított fotója fogadja a vendégeket a stuttgarti Killesbergen található Mies van der Rohe Házban a Weißenhofwerkstattban megrendezett izgalmas kiállításon.

Nem csak Stuttgartban található olyan házcsoportból álló kis együttes, amelyek épületeit a későbbi Bauhaus-vezér Mies von der Rohe és társai tervezeték. Magyarországon is terveztek építészek hasonló épületeket. A Klaus J. Loderer tervezte kiállítás ennek az annak idején kisérleti céllal épült és a közönségnek 1931. november 8-án bemutatott 22 házból álló épületegyüttesnek állít emléket. A kockaformák mellett természetesen mások is láthatók itt: Art Deco részletek, szecesszió, sőt egy egyszerű nyeregtetős házacska, és egy kocka-alakú lapostetős épület is, amelynek erkélyét extravagáns csillagos csúcsos forma díszíti.

Magyarországon – éppúgy mint Németországban -kevés volt a lakóház, különösen a gyárakban robotoló városi lakosság számára – mint ahogyan ez a vitrinekben elhelyezett ismertető kartonokon olvasható. A Budapest nyugati peremén található Pasaréten üzleti vállalkozásban felépült új lakónegyed nem ennek a hiánynak a pótlására szolgált. Két építész -a legfiatalabb a 26 éves Masirevich György és a legidősebb a 64 éves Blom Henrik -- valamint az 1906-ban Fejér Lajos és Dános László által alapított Fejér + Dános építésztársaság fogott össze ebben a projektben. Céljuk az volt, hogy megmutassák: hogyan néznek ki a betonacél plafonnal és falakkal, tégla tartófalakkal konstruált lapos tetős modern épületek, ablakpárkányokkal, nagy teraszokkal és tetőteraszokkal. A „Tér és Forma” progresszív építészeti folyóirat annak idején részletesen ismertette az összes házat a hozzájuk tartozó alaprajzokkal.

„A pasaréti lakókomplexum az első haladó szellemű lakónegyed Magyarországon” – méltatta a „Budapesti Hírlap” az 1931. november 10-én megjelent számában. De egy kis rosszindulat is végig ömlött az utcán: „Valami nagyon modern habitusú óriás kis ládákat helyezett el a villamossín mentén, aztán pedig összeszedett néhány jómódú liliputit és azt mondta nekik: ’Éljetek itt!’” – írta Szerb Antal1935-ben egy budapesti útikalauzban.

Egy kis irigység, kritika is – legalábbis ami a polgárságot illeti - szerepet játszott abban, hogy itt néhányan megvalósították a modern családi ház álmát. Régen éppúgy mint most (pontosan hasonló okból) az újonnan épülő lakónegyedekben csak egy család számára épülnek ilyen házacskák. A szegényeknek csak akkor került tető a fejük fölé, ha beterveztek számukra egy hálófülkét. Úgy mint Kaffka Péter (született 1899-ben) kerek erkélyes háromemeletes házában, amelyben először csak Sígró Anna színésznő lakott és a nagyvonalú gardrób mellett étellift és cselédszoba is volt.

A 22 házban hivatalnokok, művészek, írók, katonatisztek, üzletemberek laktak. Hajós Alfréd 19-es házszámot viselő jól karbantartott, eredetileg sárgás vakolatú háza -mint egy kis darab a kirakatban – mutatja, hogy még mindig ugyanaz a család lakik benne.

Időnként a bokrok és a fák teljesen eltakarják a házat. A természet, az emberek birtokukba vették a házakat és a szükségleteikhez alakították (át) azokat. Láthatjuk, hogy a jó építészet még azt is kibírja, ha egy bűnös épület szomorítja az építész szívét.


Forrás: Stuttgarter Zeitungban
Fotók: budaipolgar.hu

Címlap