Élet a járvány idején – a szorongást vagy a rugalmas megküzdést választjuk?

Kulcsszavak Megosztás

Pattanásig feszült idegekről, az értelmetlenségben keresendő értelemről és megtalált családi életről is beszéltek annak az alkalomnak a résztvevői, akik a Védett tér rendezvénysorozat a járványidőszak tapasztalatait összegezték és az utána következő jövőről is gondolkodtak.

Van kedvünk ünnepelni a munkát covid járvány idején? Természetessé vált a szorongás? Mi történik, ha véget ér ez az időszak: visszatérünk oda, ahol abbahagytuk az életünket, vagy minden más lesz ezután? - ezzel a felütéssel zajlott az online térben a munka ünnepe alkalmából a II. kerületi Önkormányzat, a Friedrich Ebert Stiftung Budapest és az Átrium Színház közös szervezésében létrejött Védett Tér beszélgetéssorozat legújabb alkalma Veiszer Alinda moderálásában. A résztvevők, Bányai Kelemen Barna színművész, dr. Füredi Júlia szervezetpszichológus, HR-szakértő, dr. Perczel-Forintos Dóra, egyetemi tanár (Semmelweis Egyetem) és dr. Tóth Judit Mária, a Magyar Orvosok Szakszervezete alelnöke, azt járták körül milyen tapasztalatai és tanulságai voltak a talán a végéhez közeledő járványhelyzetnek – és kiderült, nagyon hullámzó időszakon vagyunk túl, amely sokakat nagyon kikészített, vannak azonban olyanok is, akik számára pozitív hozadéka volt.

A Védett tér beszélgetését itt nézheti meg >>>

Nagy adag szabadon kapott szabadság

„A karantén tavalyi megérkezésével a cégek azzal voltak elfoglalva, hogy megteremtsék az otthoni munkavégzés szervezeti és IT-s feltételeit. Úgy általában pedig lett egy nagy adag szabadon kapott szabadságunk, elvoltunk azzal, hogy keresztnevet adjunk a vadkovászunknak vagy kockahasat építsünk az Instára. Azonban minden megváltozott azóta” – mondta a szervezetpszichológus Füredi Júlia a munkahelyi történéseket összegezve. Az egészségügyben tapasztaltakról Tóth Judit Mária elmondta, hogy a vírushelyzet mellett más nehézségekkel is meg kellett küzdeni. „Az orvosok, egészségügyi dolgozók már a járványhelyzet előtt sem volt jó egészségi, egészségügyi állapotban, és erre rakódott rá a rendkívüli terhelés, stressz és szorongás, majd az új egészségügyi jogviszony bevezetése miatt feszültség és döntéskényszer is. Főleg az első hullámban, illetve az oltás megkezdése előtt sokan dilemma elé álltak: a munkájukkal nemcsak magukat teszik ki a veszélynek, hanem a családjukat is, így ideiglenesen elköltöztek otthonról, amivel még az izoláció problémáit is magukra húzták” – mondta a szakszervezeti alelnök. Mindez pedig magával hozta a kiégés tüneteit, a napi feladatokba való menekülés stratégiáját.

Az időszak szorongásairól Bányai Kelemen Barna, a Katona József Színház tagja is részletesen mesélt. „A színház nagyon alapos volt, felkészített minket, amíg voltak előadások, próbák, rendszeresen teszteltek minket, de természetesen a félelemre mindig van idő. Hiszen követhetetlen a vírus terjedése és a követhetetlen volt a mi mozgásunk, folyamatosan ki voltunk téve a fertőzésveszélynek. Nagyon nehéz volt nem potenciális fertőzőként tekinteni a kollégáinkra, illetve ott volt az a nagy félelem is, hogy nehogy rólam derüljön ki a fertőzöttség és ezzel mások kerüljenek veszélybe” – mondta a színész, hozzátéve, hogy a színház, a társulat végül nagyon jól kezelte ezeket a nehézségeket, mert hosszan és alaposan átbeszélték a helyzetet.

Jelenleg ez a valóság!

Érdekes szempontokat hozott be a beszélgetésbe Perczel-Forintos Dóra, aki klinikai pszichológusként az alkalmazkodás, feldolgozás fontosságára hívta fel a figyelmet és azt hangsúlyozta, lássuk meg a pozitív hozadékokat is.

„A negatívumok hangsúlyozására, a katasztrofizálásra épül a kommunikáció a járványhelyzettel kapcsolatban. Folyamatosan arról van szó, hogyan érezzük magunkat rosszul – jelentette ki a Semmelweis Egyetem tanára, természetesen elismerve, hogy rendkívüli állapotban élünk jelenleg. – Nyilván nagyon nehéz ez a helyzet, sokakat tragikusan érintett, az orvosaink traumatizálódtak, míg sokak már egy éve otthonukba szorultak, így rájuk az elszigeteltség hatott. De szeretném, ha az erről folyó beszéd sokkal inkább „középre” húzódna, és felismernénk azt, hogy ennek a helyzetnek volt pozitív hozadéka is. Tudatosíthatnánk, hogy akármennyire is kapálózunk, ellenkezünk – jelenleg ez a valóság, nézzük, meg mit kezdünk vele.”

A klinikai pszichológus szerint egyébként is meglévő tendenciák erősödtek fel: magasabb lett az egészségszorongás szintje (korábban ezt a jelenséget hívták hipochondriának), megnőtt a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság. Perczel-Forintos Dóra azonban feltette a kérdést, hogy egyébként, a világjárvány előtt, valóban annyira kiszámíthatók voltak-e a mindennapok, történt-e ebben valóban akkora törés?

A munkahelyeken Füredi Júlia szerint volt alkalmazkodás, az új helyzetet mindenki próbálta kezelni. Nagy kihívás volt az online térben munkatársakat vezetni, és kiderült, nem a bizalom – vagyis, hogy valóban elvégzik-e a munkát a beosztottak – lett a kulcskérdés. Világossá vált, azok tudnak jól vezetni ebben a felállásban, akik emberként tudtak a kollégákhoz fordulni, akik felvállalták a saját sebezhetőségüket, és akik nem erőből akarták átvinni a dolgokat. Az otthonra szorult munkavállalók számára ugyanis teljesen megváltozott a viszonyuk a főnökükhöz. Füredi Júlia szerint azonban a járványhelyzet elejéhez képest alapjában véve megváltoztak a dolgok. „Mindez nagyon komoly nehézségekbe fordult át, mostanra pedig elérkeztünk a dolgok aljára, ugyanis a tavaly behozott módszertanok az elején még működtek, mostanra azonban megkoptak. Az a baj, hogy mindenki elfáradt, mindenkinek tele van a hócipője. Sajnos mindenkiből előhozott ez a helyzet olyan reakciókat, amelyeket korábban jól tudott kezelni és kontroll alatt tudott tartani. Rövidebb lett a „gyújtózsinór”, sokan sokkal gyorsabban robbannak” – mondta a HR-szakember.

A különleges terhelés kezelésére az egészségügyben sok önkéntes, jó kezdeményezés indult el, de munkahelyi szintű mentálhigiénés támogatásra nagyon kevés helyen van példa. Tóth Judit Mária szerint azonban a mostanihoz hasonló, extrém stresszhelyzetben már rendszerszintű segítségre és komplex megközelítésre lesz szükség – az már nem lesz elegendő, hogy az egészségügyisek megosztják tapasztalataikat, a fizikailag is megterhelő stresszt valahogy kezelniük kell.

Kapóra jött”

Egészen más – pozitív – változásokról számolt be Bányai Kelemen Barna. Kisgyermekes színészként ugyanis hirtelen sokkal több ideje lett a családjára. „Felerősödött bennem a felelősség, a covid előtt időben ugyanis valahogy természetesnek vettem, hogy a színészi életvitel mellett van családunk. A feleségemmel azt gondoltuk, hogy ha minden jót csinálunk, majd beleszokik a gyerek abba, hogy nekünk az az életünk, hogy este 10-11-kor ér véget munka. Ehhez képest nekünk, bocsánat, hogy ezt mondom, de kapóra jött ez a helyzet. A közös életünknek nagyon jót tett, hogy ott tudunk lenni, olyan családunk lett, amilyenre vágytunk, amilyet elképzeltünk magunknak – mondta a Katona József Színház tagja.

Ezekre a gondolatokra erősített rá Perczel-Forintos Dóra, aki szerint fontos, hogy a realitás felé toljuk el a járványról való gondolkodást. Kulcsfogalomként említette a rugalmas megküzdést, és az emelte ki, mindenkinek értelmet kell találnia az értelmetlenségben, mert ez jelenleg a valóságunk. Füredi Júlia azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a siker kulcsa a jövőben azt a tapasztalatát osztotta meg, hogy cégvezetők úgy nyilatkoztak: a siker záloga az ember lesz. Mint mondta, HR-szakemberként ledöbbentő volt számára, hogy ez a felismerés sokakban csak most született meg.

A vírus utáni időszakkal kapcsolatban Bányai Kelemen Barna egyelőre a bizonytalanságot látja. „Nem tudom elképzelni, milyen lesz a visszaállás, egyelőre fogalmam sincs, hogyan fogjuk azt kezelni” – mondta. Perczel-Forintos Dóra azt reméli, a jövőben a gyógyítás csúcseseményeire való odafigyelés nőni fog úgy általában, saját munkakörnyezetében pedig fontosnak tartaná, hogy a rendkívüli helyzetben megtalált együttérzés, összetartás, az egymás bátorítása megmaradjon. Az egészségügy rendkívüli leterhelése ellenére Tóth Judit Mária úgy látja, indultak el jó folyamatok is, ilyen a hálapénz kivezetése és ilyen lehetne – egyéb kötöttsége nélkül – a fizetések emelése is.

A Védett Tér rendezvénysorozat a II. kerületi Önkormányzat, a Friedrich Ebert Stiftung Budapest és az Átrium Színház közös szervezésében jött létre. A II. kerület – szolidáris kerületként – elkötelezett abban, hogy valódi, szemléletformáló és megoldásközpontú beszélgetéseknek teremtsen teret. Ezért döntött úgy 2020-ban Őrsi Gergely, hogy a magyar közéletben hiánypótlónak szánt, havonta jelentkező tematikus alkalmakon nemi szerepekről, családon belüli és munkahelyi visszaélésekről legyen szó.



Címlap