Göncz Árpádra emlékezünk

Címlap   |   2020, október 7 - 16:36Send by email

A rendezvény elején egyperces néma csenddel emlékeztek a megjelentek Göncz Árpádra és az aradi vértanúkra.

Ezután Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere lépett a színpadra, és elmondta: azon dolgoznak, hogy 2021-re Göncz Árpád és Zsuzsa asszony emlékére és tiszteletére egy páros szobor kapjon helyet a Vérhalom téren.

Göncz Árpád nem készült politikusnak, író és műfordító volt, egy olyan ember, aki megbízható, belső erkölcsi iránytűvel rendelkezett. Ünnepi beszédek helyett saját, szép és őszinte szövegei hangzottak el: Hegedűs B. András Az eszmék felezési ideje című életút-interjújából Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere olvasott fel részletet. Göncz Árpád Hazaérkezés című novelláskötetéből Vásárhelyi Mária szociológus, majd a Sarusok című kisregényből Szalai Kriszta színművész idézett, végül Őrsi Gergely tolmácsolásában a talán leghíresebb műfordításának, Tolkien A gyűrűk ura című regénynek egy részletét hallgathatták meg a téren összegyűlt emlékezők.

A felolvasások előtt Gulyás András, a Göncz Árpád Alapítvány kuratóriumi elnöke méltatta az alapítvány névadóját, és emlékezett a már a II. kerületben eltöltött időkre: itt köszöntötte Göncz Árpádot 90. születésnapján a Szabadság kórus Verdi Nabuccójával, itt adtak szerenádot barátai, és énekelték el legkedvesebb dalát, a „Ha én rózsa volnék…” kezdetűt, és itt írta alá Zsuzsa asszonnyal együtt azt a nyilatkozatot, amelyben hitet tett európai és magyar identitása mellett.

Gulyás András jelképesnek nevezte, hogy gróf Batthyány Lajos és Göncz Árpád „nemcsak egy napon léptek az örökkévalóságba, mindketten február 10-én születtek”.

Október 6-án így mindkettőjükre, de forradalmaink, szabadságharcaink és a demokráciáért folytatott küzdelmeink minden hősére is emlékezünk – zárta szavait a kuratóriumi elnök.

Az ünnepség zárásaként Koncz Zsuzsa, Bródy János és a téren jelenlévők közösen énekelték el a szabadság és a demokrácia himnuszává vált kedvenc dalt: Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék…