Bár szülőhazájában úgy tervezte, hogy a negyedik osztály után Esztergomba megy gimnáziumba, 1948-tól már a mosbachi középiskolában folytatta tanulmányait. Később műszaki rajzolónak tanult, majd munka mellett képezte magát tovább gép- és szerkezetmérnöki, ügyviteli és munkavédelmi területen. Több mint 46 évig dolgozott osztályvezetőként különböző cégeknél. 1960- ban nősült meg, és német feleségével, Lydiával három gyermekük született. De sosem feledte a gyökereit.
1980-ban honfitársaival együtt megalapította a Pesthidegkúti Szülőföld Egyesületet (Heimatverein Hidegkut), amelynek 2014 végéig elnöke volt. Neki köszönhető, hogy Budapest II. kerülete és Mosbach 1998-ban testvérvárosi kapcsolatot létesített. Évtizedeken át volt a Donauschwaben Mosbach (Mosbachi Dunai Svábok) elnöke és sajtóreferense, aki kutatta és dokumentálta a kitelepítettek történetét. Állandó szerzője volt a Donauschwaben Zeitungnak (Dunai Svábok Lapja) és más helyi újságoknak, emellett több könyvet is írt, többek között a magyarul is olvasható A pesthidegkúti németség története címűt.
Munkásságát és példamutató elkötelezettségét számos kitüntetéssel ismerték el mind Németországban,
mind Magyarországon, 2005-ben a II. Kerületi Önkormányzat II. Kerületért Emlékérmet adományozott neki.
Akkor ezt mondta lapunknak: „– A kitüntetés azt jelenti számomra, hogy a hazám megbecsüli mindazt,
amit csinálok. Pesthidegkút és Mosbach között a hivatalos kapcsolatfelvétel 1980-ban történt, de valójában sohasem szakadt meg a kitelepített hidegkútiak kapcsolata az óhazával, hiszen 1946 óta fennáll a rokonokon keresztül.”
A régi és az új hazájában élő svábokhoz még azután is hű maradt, hogy egészségügyi okokból nemrégiben végleg visszavonulni kényszerült. 2021 szilveszterének napján, 85 éves korában hunyt el.
Hans Kröninger óriási energiával bíró, karizmatikus, jó kedélyű, egész életében hívő keresztény ember volt. 2002 szeptemberében lapunknak így nyilatkozott: „– Otthon a családban csak németül beszéltünk, az iskolában pedig csak magyarul. (…) Az első transzporttal 1146 hidegkúti jött átmenetileg a mosbachi barakklágerbe. (…) Anyám mindig azt mondta, a kitelepítés után visszajövünk, azt akarta, hogy olvassak sokat magyarul. Így tartottam meg a magyar nyelvet.”
Forrás: Budai Polgár