Nem a hallgatáshoz kell bátorság

Magyarország XX. századi történelme tele volt történelmi traumákkal, amelyek nagy része máig feldolgozatlan. Nincs olyan család, amelyben ne történt volna tragédia; de ne abban versengjünk, kinek fájnak ezek jobban, hanem próbáljuk meg feldolgozni a múltat – mondja Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere. Szerinte fontos az is, hogy megmutassuk: a történelem nem elsősorban az államférfiakról szól, hanem az olyan emberekről is, amilyenek mi vagyunk.

Miért pont a Széna térre tervezik a történeti emlékparkot?

Kész terveket örököltünk a fővárostól és a BKK-tól, viszont úgy éreztük, hogy egyszerű közlekedő térnél sokkal több rejlik a környékben, és azért lesz emlékpark, mert a Széna téren végigvonult a történelem: itt húzódott a budai városfal, itt zajlottak le a II. világháborút lezáró ostrom és kitörés fontos eseményei, itt küzdött hősiesen 1956-ban a legnagyobb budai felkelőcsoport, mégsem emlékeztet erre szinte semmi a téren. De itt volt régen a Budai Polgári Lövölde, és itt állt a Szent János kórház is.

Nem gondolja, hogy inkább befedni és nem újra feltépni kellene a sebeket?

Gyakran halljuk, hogy sokat beszélünk a világháborúkról, ’56-ról, a holokausztról, a Rákosi-rendszerről. De tényleg így van? Én inkább azt tapasztalom, hogy elhallgatjuk a traumákat, pedig szinte minden magyar családban történtek súlyos, máig feldolgozatlan tragédiák. A gyógyuláshoz tudnunk kell érzékenyen beszélni a történelemről ahelyett, hogy azon versengenénk, kinek fájnak jobban a katasztrófák. Szerintem nem a hallgatáshoz kell bátorság, hanem az emlékezéshez.

Új megközelítést, új szemléletet ígér. Miben lesz ez az emlékpark más, mint amit eddig megszoktunk Magyarországon?
Van egy alapvető tévedés, amire általános iskolától kezdve nevelnek minket: az, hogy a történelem államférfiakról szól. Királyokról, hadvezérekről, tábornokokról, kormányzókról tanulunk és beszélünk, pedig a történelem alanyai, alakítói és elszenvedői nemcsak azok, akik tisztséget viseltek. És nem csak férfiak. Mi az emberek személyes történeteire szeretnénk rávilágítani, ezeket fogjuk összegyűjteni, átválogatni és modern eszközökkel – ennek része lesz például mobiltelefonos applikáció bevonása is – megmutatni.

Mikorra várható az emlékpark átadása?

Az előkészítő munkálatok már zajlanak, idén ősszel szeretnénk átadni a parkot.

Az emlékparkban komoly szerepet kap az ’56-os emlékek mellett Szenes Hanna szobra is. Miért pont rá esett a választás?

Mert sokakkal egyeztetve azt gondolom, hogy a száz éve született és 1944-ben megölt Szenes Hanna élete igazán példamutató lehet mindenki számára. Van egy 23 éves fiatal költőnő, aki a Bimbó úton született, és aki úgy döntött, Palesztinába vándorol a Baár–Madas gimnáziumban szerzett érettségije után. Azonban – budai úrilányként – ejtőernyősnek jelentkezik a brit légierőbe, hogy megpróbálja megakadályozni a magyar zsidók deportálását és halálba küldését. A határon elfogták, de a Gestapo brutális kínzásai ellenére semmit nem árult el az akcióról, és itt, a Margit körúton végezték ki. Magyarországon nagyon kevés nőnek van köztéri szobra, ő pedig egy igazi hős volt.
’56-tal kapcsolatban viszont elképzelhetőnek tartom, hogy az utolsó pillanatok egyikében vagyunk, amikor valódi emlékeket gyűjthetünk az akkori eseményekhez kapcsolódóan.

Milyen visszajelzéssel lenne elégedett?

Ha azt hallanám, hogy a történeti emlékpark sokakat elgondolkodtatott, párbeszédre sarkallt. Ha be tudnánk mutatni, hogy a történelem nem fekete-fehér, és nem is királyok ütközeteiről szól, hanem elsősorban emberi sorsokról – olyan emberekéről, akiknek a lányai és fiai, unokái és ükunokái köztünk élnek. Lehet, hogy épp a szomszéd lakásban.