A II. kerületi önkormányzat 2020 júniusában indította útjára a közterületi elnevezések kiegészítőtábla-programját. Akkor a trianoni megemlékezés kapcsán az elcsatolt területekről, városokról elnevezett utcák, terek táblái egészültek ki, majd 2022. január 22-én a magyar kultúra napja alkalmából kerültek a magyar művészektől idézetek és ismertetők a róluk elnevezett utcanévtáblák alá.
A kerületi kötődést és identitást erősítő program a 2023-as nőnapi eseményekhez illeszkedően folytatódott. Az önkormányzat 2019 óta sokat tett azért, a nőnap ne csupán egy kötelező, elvárt kicsit kínos ünnep legyen. Sokkal inkább az a szándék, hogy a március 8-diki dátum köré olyan programok épüljenek, amelyek az esélyegyenlőségre, a nők társadalmi szempontból hátrányos helyzetére hívja fel a figyelmet.
Az önkormányzat idén nőnap alkalmából a női nevekről elnevezett utcákhoz is készíttetett kiegészítő táblákat: nagyhatású alkotók és közéleti szereplők nevét olvashatjuk rajtuk. Mert nem csak a nők dolga, hogy rávilágítsunk milyen fontos és nélkülözhetetlen értéket közvetítettek és közvetítenek azok a lányok és asszonyok, akikről elfelejtettek utcát elnevezni.
Kiről is nevezhették volna vagy nevezhetnék el egykoron az utcákat a II. kerületben?
Olyan hölgyek életútját, munkáját, elért eredményeit olvashatják a táblákon, akikre méltán lehetünk büszkék.
Gyűjtésünkben a táblákon található nevekhez dátumokat, történeteket és sorsokat illesztettünk.
ESZTER UTCA
https://goo.gl/maps/Q81tGSdLABhydakH9
Felkai Eszter (1942)
Déryné- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, koreográfus, a Békéscsabai Jókai Színház örökös tagja. Budapesten született, táncosként kezdte pályáját. A hazug című Goldoni darabban szerepelt először a Madách Színházban, melyet Vámos László rendezett.
Énekelni Gyulai Erzsébettől, az Operettszínház tanárától, színpadi beszédet Montágh Imrétől, a Színművészeti Főiskola beszédtanárától tanult. A Tarka Színpad öltözőjébe kopogtatott be Berényi Gábor színigazgató, aki 1962-ben szerződtette Szolnokra, ahol három főszerepet is eljátszhatott. 1963-tól a szolnoki Szigligeti Színházban már színésznőként lépett színpadra. Itt ismerkedett meg férjével, Gálfy László színművésszel. 1965-től egy évadot a győri Kisfaludy Színházban töltött. 1966-tól a Békés Megyei Jókai Színház társulatának művésze. A színészet mellett számos előadáshoz koreográfiákat is készített, és tanítással is foglalkozott.
A Budai Polgárban 2017-ben jelent meg interjú Felkai Eszterrel
https://www.budaipolgar.hu/kedves-szomszed/felkaieszter.html
Horgas Eszter (1965), Artisjus-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntett fuvolaművész, Budapest díszpolgára
A budapesti zeneakadémián végzett, de már a főiskolai évek alatt olyan művészekkel léphetett színpadra, mint a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Kocsis Zoltán, Maurice Andre, Rosztopovics, Bartók vonósnégyes, Jean Pierre Rampal.
2001-ben Latin Fiesta előadására két estén át megtelt az Erkel színház.
2003-ban már 10 ezren voltak kíváncsiak a Budapest Arénában bemutatott Carmen előadására, ahol partnere a nemzetközi hírű gitárvirtuóz Al Di Meola. 2005 Mária bemutató. 2006 Négy évszak fuvolán. 2007 Charlotte. 2008 a Carmen folytatása, az Ő és Carmen , melyből Cd is készült, két hét alatt platina lemez lett. 2009 a szakmai zsűri a Karácsony Angyala CDt az év legjobb lemezei közé sorolja. „Horgas Eszter napjaink egyik legeredetibb, legizgalmasabb előadóművésze, fuvolavirtuóza, egy műfaj megteremtője, létrehozója, egyszemélyes képviselője” - írta róla Szegő András.
A fuvola határainak feszegetője, aki a XI századi fuvolázást egész más lehetőségek elé állítja , mint elődei. A fuvolán bármit el lehet játszani-állítja. 23.Cd-je Full Tilt Tangó címet videli. 6 élő koncertjét közvetítette a Tv, olyan előadásokat, mint a Latin Fiesta, Carmen, a Mária, Charlotte…egy saját könyve is megjelent Hangok mögötti világom-címmel.
Olyan világsztárokkal dolgozhat együtt, mint Al Di Meola vagy Narhalie Cole. Roby Laktos és Tony Lakatos, Rhoda Scott, Milos Punisic…
A Weiner Leó Konzervatórium tanára.
2011-ben meghívást kapott a világ egyik legjelentősebb koncerttermébe a PROMba.
Évente közel 100 koncertet ad Magyarországon és külföldön, rendszeresen fellép a II. kerületben.
https://www.youtube.com/watch?v=9BBppVO4G88
Kovács Eszter (1940) Liszt Ferenc-díjas operaénekes
Énektanulmányait 1960–1965 között a Zeneakadémián végezte, Maleczky Oszkár, dr. Sipos Jenő és Závodszky Zoltán irányításával. Még hallgatóként debütált a Magyar Állami Operaházban, 1965-ben, Bizet Carmen című operájában, Mercedes szerepében. Az Operaházban 1968-ig ösztöndíjasként, majd 1980-ig magánénekesként működött. Pályafutását kisebb szerepekkel kezdte, majd hamarosan a társulat vezető drámai szopránja lett. Több német színháztól kapott meghívást Wagner-hősnők szerepeire. 1980-től főleg külföldi operaházak vendégeként lépett fel.
A Budai Polgár 2013-ban készített interjút a művésszel:
https://www.budaipolgar.hu/kedves-szomszed/Kovacs_Trefas.html
Leveleki Eszter (1917-1991) pedagógus
Tatabányán született, de Budán nőtt fel, a Lajos utcai elemi, majd polgári iskolába járt, a Szent Angéla tanítóképzőben 1936-ban szerzett jeles minősítésű tanítónői oklevelet. Nemesné Müller Márta iskolájában helyezkedett el, ahol megismerkedett a modern pedagógiai elvekkel, a gyermek-önkormányzattal és a közösségi neveléssel. Itt 1942-ig, az iskola megszűnéséig működött, ekkor saját óvodát alapított, amely 1944-ig működött.
1938-tól Molnár Verával önálló nyaraltatást szerveztek. A legjobb ajánlatot Bánkról kapták, így indult el a legendás gyermektábor, amelynek alapelve a pedagógus vezető szerepe mellett a felnőtt és gyerek elvi egyenlősége volt.
Óvodája hivatalos bezárása után Eszter a Panacea Gyógyszergyárban helyezkedett el. A nyilas terror idején a Svéd Vöröskereszt szolgálatában állt, zsidó gyerekeket mentett, Sztehlo Gábor lelkész menhelyeire vitte őket. 1945 januárjában egy légitámadásban megsérült a bal keze, apja ekkor vesztette életét. A bánki nyaraltatást 1978-ig folytatta, közben a nyaralótelepen telket vett és víkendházat építtetett. Az egykori nyaraló gyerekek rendszeresen jártak hozzá, többeknek épült nyaralója Bánkon.
Leveleki Eszter 1991. február 24-én halt meg, temetése a Farkasréten a bánkiak találkozója lett. Életében csak néhány újságcikk jelent meg róla és nyaraltatásáról, de 1992-ben napvilágot látott Farkas Endre szerkesztésében a Nyugodtan tegezz! kötet, melyben 90 régi bánki gyereke elevenítette fel a múltat, mesélt Bánkról és róla.
Emlékét a II. kerületben egykori lakóhelyének, a Ganz utca 11. falán tábla őrzi.
Molnár T. Eszter (1976) író, biológus
Az ELTE biológus szakán végzett, immunológiából doktorált, és a freiburgi Max Planck Intézetben volt posztdoktor. 2014 óta publikál verseket, novellákat, tudósításokat és műfordításokat. Első ifjúsági regénye, a Stand-up! (2016, Tilos az Á Könyvek) bekerült a Margó-díj TOP 3 válogatásába, majd a Merítés-díj zsűrije az év legjobb ifjúsági kötetének minősítette. A 2016-ban Hubby-díjas Jelen! antológia, számos további gyűjteményes kötet és színpadi mű társszerzője.
A József Attila Kör, a bécsi kollektiv zum sprachwechsel írói kör, valamint a Szépírók Társasága tagja.
2022-ben jelent meg Hidegkút címmel önálló kötetete.
A II. kerületi iróporték sorozatban készült beszélgetés:
https://www.youtube.com/watch?v=ixMCs7qTOJM
Nagy-Kálózy Eszter (1966) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló színművész
1988-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Kerényi Imre osztályában. 1986–1988 között a Madách Színház tagja volt. 1988–1990 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színművésze volt.1990–1993 között a Radnóti Színházban lépett fel. 1993–1996 között a Művész Színházban és a Thália Színházban szerepelt. 1997 óta a Kelemen László színkör tagja. 2000–2002 között az Új Színház tagja volt. 2003 óta a Veszprémi Petőfi Színházban szerepelt. 2013–2018 között a Nemzeti Színház művésze volt. 2018-2021 között a Centrál Színház tagja volt. 2021-től a Vígszínház színésznője.
Novák Eszter (1964)Jászai Mari-díjas rendező
1989-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-esztétika, majd pedig 1995-ben Székely Gábor osztályában a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán. 1994-1998 között az Új Színház társulatának tagja, 1995-1997 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Székely Gábor tanársegédje volt. 1998-2000 között a Bárka Színház főrendezőjeként dolgozott. 2000-2011 között rendezője volt a tatabányai Jászai Mari Színháznak , 2003-tól pedig a pár év alatt Anca Bradu és ő köré szerveződött társulatként játszó Honvéd Kamaraszínházban is.
1999-2001-ig rendszeres tanított a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. 2003-tól az elsőként indított zenés-színész osztály vezető tanára volt Ascher Tamással, majd 2008-tól ismét, Selmeczi Györggyel, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2004 óta egyetemi adjunktus, 2020-ban lemondásáig rektorhelyettes is volt. Színészosztályokban zenés mesterséget, magyar dráma- és színháztörténetet, drámaelemzést, színházi dramaturg osztályokban drámaolvasást és szövegismeretet tanított. 2006 óta a Magyar Színházi Társaság elnökségi tagja.
Pécsi Eszter (1898-1975) az első magyar mérnöknő
Pollák Eszter néven született Kecskeméten egy nehéz anyagi körülmények között élő, hétgyermekes zsidó családban. 1915 és 1919 között a Technische Hochschule hallgatója volt Berlin-Charlottenburgban. Amikor 1919-ben a budapesti Műegyetem megnyílt a nők előtt, hazatért és itthon fejezte be tanulmányait. Így Sternberg-Várnay Marianne építész, Máhrer Villma gépészmérnök és Simonyi-Hajós Irma mellett ő volt az egyike az első négy nőnek, akik a Budapesti Műszaki Egyetemen tanultak. 1920. március 8-án pedig az első magyar mérnöknőként szerezte meg építész oklevelét.
1956-ban a forradalmi bizottság elnökévé választották, ezért 1957-ben elbocsátották akkori munkahelyéről, a KGMTI-től (Kohó-és Gépipari Minisztérium Tervező Irodái),[6] ekkor Bécsbe, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, férje 1964-ben követte őt.
Perényi Eszter (1943) magyar hegedűművész, professor emerita
1968-ban végzett a Zeneakadémián Kovács Dénes növendékeként. Rendszeresen tanít hazai és nemzetközi kurzusokon, gyakori tagja nagy nemzetközi hegedűversenyek zsűrijeinek (például az angliai Menuhin-verseny, a bécsi Kreisler-verseny, a poznani Wieniawski-verseny stb.). Emellett szerte a világon koncertezik, számos rádió-, televízió- és lemezfelvétele őrzi játékát. 2006 és 2010 között Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára volt.
Tóth Eszter (1920-2001) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító
Tóth Árpád leánya, íróhoz ment feleségül, férje Hollós Korvin Lajos volt. 1939-ben, érettségije után a Magyarország című lap riportere lett, majd nyelvtanítással foglalkozott. Fordított is angolból, franciából, németből és oroszból. Blake, Rilke, Lermontov és Majakovszkij műveit tolmácsolta. Első verses gyűjteménye 1948-ban jelent meg, jellemző címe van: Meghatott vitatkozás. Nemcsak mestersége, életformája is az irodalom volt; korai árvasága még inkább apja bűvkörébe vonta: verset író kezét apja szellemujja vezette.
EMESE UTCA
https://goo.gl/maps/SW9mKJ8PSsrSmEGH6
Bács Emese (1978) festőművész
1994 - 1996 Brassói Művészeti Líceum, grafika szakára járt, 1998-2004 MKE - festő szak, mesterei Gaál József és Maurer Dóra voltak.
Munkái gyakran eldobott tárgyakból készülnek, témái között szerepel a társadalom perifériáján élő emberek ábrázolása, rekonstruálása, illetve reflektálás napjaink egzisztenciális válság jelein túl bizonyos szellemi, lelki anomáliákra (pl. mindenki mobilozik a metrón): a fogyasztói társadalom fokozódó elidegenedettségére, atomizálódására, (beszélgetés, olvasás, szemlélődés helyett, komor, kényszeres high-tech imádatra), uniformizálódására, napjaink mindent átható nyomasztó technikai fetisizmusára.
A tárgyi hulladékok újrahasznosítása által, a ragasztott, festett elemek kombinációjával, a nincstelenség, illetve a hight-tech fetisizmus ikonikus jeleit ábrázolja, és groteszk, hulladékokból álló ember figurákat (szobrokat) hoz létre. Témáinak többnyire Budapest a színtere.
Bajtala Emese (1970) hárfaművész
Gyerekkorában, 8 évesen kezdett el hárfázni. Diplomáim megszerzése után a legjelentősebb fővárosi és vidéki zenekarokban játszott, számos szóló- és kamarakoncerten lépett fel.
https://www.youtube.com/watch?v=BcL-f0m4740
Benczúr Emese (1969) Munkácsy-díjas képzőművész
1990–1996 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. 2002-ben Herceg Klára-díjat, 2004-ben Smohay-díjat, 2003-ban Derkovits-ösztöndíjas volt.1998-ban részt vett a 2. Manifestán Luxembourgban, 1999-ben a XLVIII. Velencei Biennálén, 2010-ben pedig a Liverpool Biennálén.2005-ben a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Csók István Képtárban volt gyűjteményes kiállítása, 2018-ban az elmúlt tíz év anyagából nyílt kiállítása a MODEM-ben Let It Be címen.
https://www.youtube.com/watch?v=DUXs6MF0XsU
Hunyady Emese (1966) olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar, majd osztrák gyorskorcsolyázó
1984-től 2002-ig hat téli olimpián vett részt, és számos magyar, valamint osztrák sprintbajnokságon szerzett elsőséget. Pályafutását műkorcsolyázóként kezdte, sikereit gyorskorcsolyázóként aratta.
Szász Emese (1982) olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes magyar párbajtőrvívó
A 2013-as Európa-bajnokságon egyéniben és csapatban (Antal, Budai, Révész) is bronzérmet szerzett. A budapesti világbajnokságon egyéniben kikapott az észt Julia Beljajevától 13–14-re, így bronzérmet szerzett.
Élete legnagyobb eredményét a Rio de Janeiróban rendezett 2016. évi nyári olimpiai játékokon érte el. Az egész verseny során végig magabiztosan vívó Szász a döntőben került először komoly hátrányba, ott azonban 7–11-es vesztes állásból sikerült fordítania a kétszeres világbajnok olasz Rossella Fiamingo ellen. 15–13-as győzelmével ő szerezte meg a magyar olimpiai csapat első aranyérmét a játékokon.
A 2017-es Európa-bajnokságon egyéniben bronzérmet,csapatban kilencedik helyezést szerzett. 2021 júniusában a Vasas vívószakosztályának társelnöke lett. 2021 decemberében befejezte a sportpályafutását.
https://www.budaipolgar.hu/eletmod/vasas.html
Vasvári Emese (1966) színművész
1989–1993 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt Szirtes Tamás osztályában. 1993–1997 között a Madách Színház tagja volt. 1997-ben a Bárka Színház alapító tagja. Itt tíz produkcióban is szerepelt. Később találkozhatunk nevével (többek között) a TÁP Színház, a Komáromi Jókai Színház, A Gózon Gyula Kamaraszínház, a Kassai Thália Színház, az RS9 Színház, a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza, valamint az Orlai Produkciós Iroda előadásaiban is.
GYÖNGYVÉR UTCA
https://goo.gl/maps/vhUAtTAmw9Q524Fk7
Cseke Gyöngyvér hegedűművész
A fiatal művész a moldvai népzenét játszó, 2015-ben alakult Tindia zenekar tagja. Számos táncházat, koncertet tudhatnak maguk mögött hazai és határontúli terepen. 2022-ben a Szimpla Lemming program mentoráltjai és díjazottjai voltak, melynek köszönhetően a Kapolcska Fesztiválon és a Tűfokán Fesztiválon meghívott vendégként léptek fel.
https://www.youtube.com/watch?v=-vw0JwZepn8
Demjén Gyöngyvér (1940-2019) Jászai Mari-díjas színművész
Érettségi után egyből felvették a Színművészeti Főiskolára, ahol 1962-ben végzett Várkonyi Zoltán osztályában. Ezután a Győri Kisfaludy Színház társulatának tagja lett, majd 1964-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. Egy kis szerepben feltűnt Jancsó Miklós Oldás és kötés című 1963-as filmjében, illetve szerepelt a Zöldár című 1965-ös drámában, amit Gaál István rendezett.
25 éven keresztül a Veszprémi Petőfi Színház meghatározó tagja volt, olyan előadásokban lehetett látni, mint A hajnalok itt csendesek, a Csongor és Tünde, Három nővér, Úri muri, Tartuffe, vagy éppen a Macskajáték.
Hortobágyi Gyöngyvér Harangozó Gyula-díjas táncművésztáncművész
Főiskolai tanár, a Magyar Táncművészeti Egyetem Néptánc Tanszékének vezetője Timár Sándor tanítványaként kezdte pályafutását az intézmény jogelődjében, az Állami Balett Intézetben. Táncolt a mester irányítása alatt az Állami Népi Együttesben, jelenleg pedig utódja az MTE Néptánc Tanszékének élén. Az interjúban felidézte a mesterrel kapcsolatos személyes élményeit, beszélt arról az iránymutatásról, amely most is meghatározza a Táncművészeti Egyetemen zajló néptáncos és néptánc pedagógus képzést, illetve bemutatta a mai kihívásoknak megfelelően kialakított struktúrákat is.
Szász Bogdán Gyöngyvér klinikai gyerek szakpszichológus, gyógypedagógus
A II. kerületi pedagógiai szakszolgálat megteremtője
IMOLA UTCA
https://goo.gl/maps/kPZ1dw4ww9i7ATQZ8
Ábrahám Imola (1978) grafikus
996-ban végzett a sepsiszentgyörgyi Képzőművészeti Középiskolában, 2002-ben pedig a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen.
Diószegi Imola (1969) színművész
A Mikes Kelemen Elméleti Líceumban végzett. Pályája 1991-től szülővárosában indult, a Figura Stúdió Színházban illetve a Sepsiszentgyörgyi Színházban (Tamási Áron Színház). Szerepelt a Kisvárdai Várszínházban, 2004-től a Veszprémi Petőfi Színházban játszott, 2013-tól a Soproni Petőfi Színházban.
Gáspár Imola (1955) színművész
Színészi diplomáját 1979-ben vehette át Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Pályáját Sepsiszentgyörgyön az Állami Magyar Színháznál kezdte. 1981–től a Temesvári Állami Magyar Színház tagja volt. 1986-tól a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze volt. Gazdag érzelemvilága lírai és karakterszerepek megelevenítésére egyaránt alkalmassá teszi. 1993-tól Magyarországon, szabadafoglakozású művészként szerepelt a Gyulai Várszínházban, a Kisvárdai Várszínházban, a Nevesincs Színház előadásain illetve a Nemzeti Színházban. 1996 és 1998 között a Ruttkai Éva Színházban játszott. 2001-től az Evangélium Színházban, 2003-ban a Temesvári Csiky Gergely Színházban lépett színpadra. 2005-ben a Jóban Rosszban című sorozatban Hatházy Villőt alakította. 2010 óta Londonban él.
Küllős Imola (1945) néprajzkutató
Az ELTE bölcsészettudományi karán szerezte oklevelét (magyar irodalom–néprajz szak, 1968) és bölcsészdoktori vizsgát tett (1973). Az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos munkatársa (1968–). A magyar népköltészet lírai dalműfajainak történeti-tipologikus rendszerezésével foglalkozik.
Betyárfolklór, Nők a populáris kultúrában és a folklórban, Protestáns vallási néprajz (egy XX. századi parasztpróféta tevékenysége a Kárpátalján), XVIII. századi közköltészet
Szabó Imola Julianna (1984) író, táncelméleti szakíró, tervezőgrafikus
A művész magát betűéspixelrakodómunkásnak nevezi. Varratok című verspróza-kötete 2014-ben jelent meg Palman Zsuzsi grafikáival. 2015-ben látott napvilágot Kinőtt szív című felnőttmesekönyve Maros Krisztina illusztrációival és Braille-írásos melléklettel. Mindkét kötet Szép Magyar Könyv elismerésben részesült. Metzing Eszterrel közös könyvtervével megnyerte az Aranyvackor díjat, majd az „50 tehetséges fiatal” program mentoráltjai közé válogatták. 2016-ban a JAK és az Írók Boltja által alapított Könyvösztöndíjjal jutalmazták. Számos hazai és külföldi design-shortlisten szerepelt munkáival, 2018-ban Molnár István-fődíjas lett.
https://www.youtube.com/watch?v=Fzsmh1nPy9s
IRÉN UTCA
https://goo.gl/maps/ECpN5WKx5vwwCcE56
Antal Irén (1903-1999)
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1925-ben. Mesterei: Csók István, Rudnay Gyula. A húszas évektől rendszeresen szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Hosszabb szünet után 1948-tól indult újra festői pályája. Egyéni kiállításokkal 1964-től jelentkezett. Képei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a Fővárosi Képtár gyűjteményében. Festészetét pregnáns érzelmi telítődés, s az emóciók finom árnyaltsága jellemzi. Akvarelljeiből a csendes szemlélődés derűje sugárzik. Drámai töltésű olajképei az expresszionizmushoz közelítenek.festőművész
Barát Irén (1890-1972) tüdőgyógyász
A Budapesti Tudományegyetemen 1914-ben megkapta orvosdoktori oklevelét, majd néhány héttel később kitört az első világháború. Ekkor szolgálatra jelentkezett és Zsolnára került, ahol Rusznyák István volt a főnöke. Hallgatóként az anatómiai, majd az élettani, végül a kórbonctani intézetben dolgozott Krompecher Ödön mellett. 1917-től 1924-ig a Korányi Sándor vezette belgyógyászati klinika gyakornoka, majd tanársegédje, 1924-től 1970-ig, nyugdíjba vonulásáig a budakeszi Erzsébet-királyné Szanatórium (ma Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet) főorvosa volt. 1934 és 1971 között a Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesületének titkára, 1958 és 1964 között a TBC-szakcsoport és a belőle alakult Korányi Frigyes TBC és Tüdőgyógyász Társaság (1964–1969) elnöke, a tüdőgyógyász társadalom egyik vezető egyénisége volt. Fő érdeme, hogy a betegágy melletti orvosi tevékenység minőségének biztosítására törekedett.
Bátori Irén (1905-1958) költő
Halk szavú, befelé érző költő, aki a jambusok finom lüktetéséhez, a szonettek tiszta zengéséhez menekült a vezércikkversek dübörgése elől.
„Amit mondandó voltam, számról szivembe csuklott", legyen nála erősebb, akinek keményebb az izma, harcosabb, akinek fájóbb csapásu az ökle. De az erősebbek és harcosabbak is próbáljanak a kollektiv emberszeretetnek arra a magaslatára emelkedni, amelyen ö áll.
A háború után a Szabadság és a Kisdobos című lapoknak dolgozott, utóbbinak egyik alapítója volt.
1958-ban hirtelen meghalt, férje, Zelk Zoltán - aki ezalatt vizsgálati fogságban volt koholt vádakkal - a Sirály című verssel búcsúzott tőle.
Bódy Irén (1925-2011) Munkácsy Mihály-díjas ipar- és textilművész
Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán (1948-1952) folytatott nyomott anyag tervező szakon, ahol mesterei: Molnár Béla, Rozs Endre és a kékfestő mesterek, köztük Húsvét Lajos, Jakkel Sándor, id. Gál Gyula, Tóth István, Kovács Miklós. Diplomája megszerzése után a kispesti textilgyárban (1952-1959), majd az Iparművészeti Vállalat Studiójában (1959-1962) volt ipari tervező, 1963-tól önállóan dolgozott otthonában, saját asztalán tervezett nyomódúcai mintáinak zseniális egybekapcsolásával.
Bódy Irén festői világának tárgya a kékfestés, mintegy beemelte művészeti világába a kékfestést, mely a népművészet és a művészet határán mozgó mesterség. A kékfestő nyomódúcokat elemként, motívumként, talán sajátos ready-madejeiként kezelte és folyamatosan építkezett belőlük.
Első egyéni kiállításai Budapesten, a Csók István Galériában voltak 1962-ben és 1967-ben, ezután gyakran szerepelt munkáival itthon és külföldön is, köztük Kanadában mutatkozott be az 1974-es Iparművészeti Világkiállításon. 1990-től munkáit a pápai Kékfestő Múzeumnak adományozta, ott működik tiszteletére már 1991-92 óta állandó gyűjteményes kiállítás.
Gulácsy Irén (1894-1945) író, költő
1919-ben a Nagyvárad című napilap belső munkatársa lett. Cikkeket írt a Pásztortűz, a Genius, a Brassói Lapok, a Keleti Újság, az Ellenzék, a Napkelet, a Magyar Kisebbség lapokba, folyóiratokba. A marosvásárhelyi Zord Idő lapvállalat pályázatára nyújtotta be első, Förgeteg című regényét, amellyel pályadíjat nyert. Ettől kezdve novellákat, regényeket, színdarabokat is írt. A Hamueső című műve volt az Erdélyi Szépmíves Céh első kiadott regénye Kós Károly illusztrációival, és Kós munkája volt a könyv grafikai kiállítása is.
Férje súlyosan megbetegedett, s 1925 körül megrokkant, munkaképtelenné vált, így a család fenntartása a fiatal írónőre hárult. Atyai módon pártfogolta őket Benedek Elek, akihez számos levelet írt, s ebből kirajzolódik az írónő mindennapjainak nehéz küzdelme: a tolókocsiba kényszerült, ágyban fekvő, beteg férjének gondozása mellett az egzisztencia fenntartása. Fő műve, a Fekete vőlegények ilyen körülmények között született.
A főváros ostromának esett áldozatul, amikor 1945. január 2-án budai (ma Főutca 61., akkor Vitéz utca 2.) lakását bombatalálat érte.
https://szerelmembudapest.blog.hu/2013/04/02/miert_pont_ponthaz
Józsa Nemes Irén (1918-2003) festőművész
Marosvásárhelyen végezte a Református Leánygimnáziumot (1936), ugyanott Bordi András és Aurel Ciupe tanítványa a város Szabad Festőiskolájában (1936-42). Zilahon, Marosvásárhelyen, Kézdivásárhelyen önálló, Kolozsvárt, Bukarestben országos csoportos kiállításon mutatta be képeit, 1994-ben az Eötvös-napok alkalmából Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán vett részt. Képei ízes ábrázolásai az erdélyi Nyárád mentén húzódó tájaknak és az ott élő egyszerű magyar emberek életének, posztnagybányai stílusban.
Olajban megfestette Szabó Dezső (1976) és a kútjáról híres Bodor Péter (1979) portréját.
Psota Irén (1929-2016) Kossuth-díjas színművész
1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, abban a legendás osztályban, amelyben osztálytársa volt többek között Berek Kati, Horváth Teri, Váradi Hédi, Szemes Mari, Soós Imre és Farkas Antal.
Rögtön leszerződött a Madách Színházhoz, ahol 1980-ig játszott olyan színészóriásokkal együtt, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári, Gábor Miklós. 1980–82 között a Népszínház, majd 1982-től 1990-ig a Nemzeti Színház tagja lett. Akkor visszatért a Madáchba. Minden műfajban otthon érezte magát. Szerepei a tragédiától a musicalen át a vígjátékig terjedtek. Groteszk, olykor fanyar, temperamentumos, szelíd, vad, kemény, lágy, letisztult, vibráló. Minden alakítását összetetten, egyedi módon ábrázolta. A tragédiákban finoman meg tudta csillogtatni a humort, éppúgy, mint a vígjátéki szerepeiben rejtőzködő tragédiát. Tette mindezt a csak rá jellemző egyedi, utánozhatatlan gesztusaival, senkivel össze nem téveszthető orgánumával. Számos filmben nyújtott feledhetetlen alakítást.
80. születésnapja alkalmából műsorral köszöntötte a Madách Színház. 2009. április 11-én lépett utoljára színpadra, majd teljesen visszavonult.
2022 márciusában utcát neveztek el róla a Vízivárosban, egykori Fő utcai lakásához közel.
Szöllősy Irén bábművész (1920-2011)
Magánúton tanulta a színészmesterséget. A pályát 1946-ban a Nemzeti Színházban kezdte, de találkozhatunk nevével a Belvárosi Színház előadásában is. 1949-től az Állami Bábszínház – alapító – tagja volt. Első bábos szerepét a Kalács című darabban alakította.
Az országos ismertséget a televízió biztosította számára. Generációk ismerhették meg bábművészetét és hangját is, többek között Cicamicaként a Futrinka utca, a Cicavízió, és Takács Bálintként a Zsebtévé sorozatokban.
http://gyerektvtort.blogspot.com/2015/09/futrinka-utca.html
JÚLIA UTCA
https://goo.gl/maps/5grecMRCAUEfB7ua7
Bányai Júlia (1824-1883), az 1848–49-es forradalom és szabadságharc századosa, vendéglős
Az erdélyi Vízaknán született, tanulmányai befejeztével feleségül ment Sárossy Gyula ügyvédhez, akinek 1848-ban bekövetkezett halála után műlovarnőként dolgozott a bécsi cirkuszban. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörése után férje nevén, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe.
Az erdélyi harcokban kitűnt bátorságával közlegényből a 27. honvédzászlóalj főhadnagya, majd századosa lett. Harcolt Gyulafehérvárnál, Zsibón, Dévánál és Kolozsvárnál fedezte a magyar sereg visszavonulását is. Bem tábornok katonai kitüntetéssel jutalmazta hírszerző tevékenységét. A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, ahol Bem tábornok kapitánnyá léptette elő. 1850 februárjában férjhez ment Matta Ede (Eduárd) honvéd századoshoz. 1851–1852-ben visszatért Erdélybe, ahol a Makk Károly-féle osztrákellenes összeesküvésben vett részt. Ennek leleplezése után ismét Törökországba menekült, majd férjével Kairóban telepedett le. Itt nyitották meg a „Fáraóhoz” címzett fogadójukat.
1962-es megnyitásától 1994-ig a Pasaréti úi (ma Szabó Lőrinc ) iskola viselte a nevét.
Ferenczy Júlia (1909-1999) festőművész
Művészeti tanulmányait Kolozsvárott és Temesváron folytatta. Mesterei: Papp Sándor, R. Ladea, Gy. Szabó Béla. 1996-ban a Magyar Köztárasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. 1939-től szerepelt a Barabás Miklós Céh fiatal művészeinek kiállításain. Első egyéni kiállítását 1947-ben rendezte Kolozsvárott. 1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt egyéni tárlata. Alkotásai megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és több erdélyi múzeum gyűjteményében.
Hamari Júlia (1942) operaénekes
957-ben kezdett énekelni tanulni, tanára Martin Fatime és dr. Sipos Jenő volt. 1961–1966 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. 1965-ben első helyezést ért el a Budapesti Nemzetközi Énekversenyen. 1966–67-ben Stuttgartban tanult. 1967-től a düsseldorfi Rajnai Német Opera tagja, rendszeresen fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a Holland Fesztiválon, a milánói Teatro alla Scala-ban, a New York-i Metropolitan Operában, a londoni Covent Gardenben. 1989 óta a stuttgarti Állami Zeneművészeti Főiskola professzora. 1992–1994 között az ART 21 Alapítvány elnöke volt. 2003 óta a Halhatatlanok Társulatának tagja.
Komlós Juci (1919-2011) Jászai Mari-díjas színművész
Rózsahegyi Kálmán színművészeti iskolájában végzett 1935-ben. Először a Király Színházhoz szerződött, majd Szegeden, Miskolcon, a Szabad Színházban és a Fővárosi Operettszínházban is játszott. 1947 után a Művész Színház, a Magyar Színház és a Vidám Színpad művésze lett. 1952-ben a Magyar Néphadsereg Színházában, 1957-től a József Attila, 1965-től kezdve pedig a Thália Színházban lépett fel. 1977 óta a Nemzeti Színház tagja. Eleinte naiva- és szubrettszerepeket játszott, később jelentős karakterszínésznővé vált. A színház mellett számos jelentős filmben szerepelt, így például az Aranyemberben is. A közönség jól ismerhette a Szomszédok című teleregény Lenke nénijeként.
A budai polgárok javaslatára 2022-ben közterületet neveztek el róla egykori józsefhegyi lakásához közel.
Osváth Júlia (1908-1994) Kossuth-díjas operaénekes
Kilencévesen kezdett zongorázni tanulni. Tizenötéves korától varrónőként kellett hozzájárulnia a család költségvetéséhez. Rövid énekképzésben vett részt a budai Zeneakadémián, ez után Lichtenberg Emil kórusának lett tagja, majd szólistája. 1929-ben a Palestrina Kórus, 1930-tól a budapesti Mátyás-templom szólistája. 1933-ban a Zeneakadémián egy tanév alatt elvégzett három évfolyamot és magánúton tanult tovább Palotay Árpád növendékeként. Később énekmestere dr. Sipos Jenő volt. Radnai Miklós meghallgatás alapján szerződtette 1934-ben az Operaházba. 1935. június 17-én, Székelyhidy Ferenc dr. huszonöt éves tagságának jubileumi előadásában debütált Gara Máriaként Erkel Hunyadi Lászlójában. 1936-tól volt rendes tag 1966-os nyugdíjazásáig, de még három évig szerepelt. Utoljára 1969. március 12-én, a Don Juan Donna Annájaként lépett a budapesti közönség elé. Pályája első szakaszában főleg lírai koloratúrszoprán szerepeket énekelt, főként Mozat-operákban, később számtalan spinto és drámai szoprán hangra írott alak is repertoárjába került Verdi és Wagner műveiből. Az 1937-es Salzburgi Ünnepi Játékokra Toscanini őt választotta az Éj királynője szerepére (Mozat: A varázsfuvola). Sikerrel lépett fel Bécsben, Oostendében, Bukarestben, Moszkvában.
Az énekesi adottságok és színészi képességek ideálisan találkoztak benne, nagyszerűen ábrázolt hanggal is.
Jeles amatőr csillagász és hobbifestő is volt.
https://www.budaipolgar.hu/sites/2kerfiles/files/BP2012-19/HTML/files/assets/seo/page13.html
Rajk Júlia (1914–1981)
Rajk Lászlóné Földi Júlia budapesti munkáscsaládból származott, eredeti foglalkozása védőnő volt. 1936–1939 között Párizsban élt, a Francia Kommunista Párt tagja volt. Hazatérte után 1941-ben felvették az illegális kommunista pártba. 1944-ben Rajk Lászlóval együtt letartóztatták, 1945 tavaszán Ausztria területén szabadult ki a fogságból. 1945 nyarán a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének budapesti titkára, 1946–1948 között országos főtitkár, 1948–1949-ben az MNDSZ elnöke volt. Férje letartóztatását követően, 1949. május 30-tól házi őrizetben volt, majd őt is letartóztatták. Néhány hetes gyermekét elszakították tőle, és álnéven egy budapesti gyermekotthonban helyezték el. Dr. Szebenyi Endre és társai ügyében 1950. március 20-án, illetve május 20-án koholt vádak alapján ötévi fegyházbüntetésre ítélték. Miután 1954. június 14-én szabadon engedték, és 1955-ben rehabilitálták, könyvtáros lett a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Kiszabadulása után elszánt küzdelmet folytatott kivégzett férje ártatlanságának és Rákosi bűnösségének nyilvános kimondásáért; egyik nagy hatású felszólalása a Petőfi Kör 1956. június 18-i partizántalálkozóján hangzott el. A Nagy Imre körül csoportosuló pártellenzékhez tartozott. 1956. október 6-án férje, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András újratemetése politikai tüntetéssé vált; a ravatalnál akaratának megfelelően Szász Béla, az egykori vádlott-társ is megszólalhatott. 1956. október 19-én a férje rehabilitációja után kapott összeget nyilvánosan felajánlotta a népi kollégiumok újjászervezésére. 1956. november 4-én gyermekével a jugoszláv követségre menekült. A Nagy Imre-csoporttal együtt Romániába, Snagovba deportálták, és csak 1958-ban, a Nagy Imre-per után térhettek haza. A későbbiekben a Magyar Országos Levéltár munkatársa volt. Saját kapcsolatai és gyermeke, ifjú Rajk László révén részt vett a demokratikus ellenzék szervezkedésében.
http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/19_szam/11.html
Szendrey Júlia (1828-1868) költő, műfordító
Petőfi Sándort 1849-ben látta utoljára felesége. Halálhíre után Kolozsváron, majd apjánál, Erdődön élt, és megpróbált információkat szerezni férjéről. Még le sem telt az egy év gyászidő, amikor 1850-ben Horvát Árpád történész felesége lett, később három gyermekük született. Második házasságát országos felháborodás kísérte, Arany János ezek után írta meg A honvéd özvegye című művét. 1856-ban Magyarországon Andersen meséi először nyomtatásban Szendrey Júlia fordításában jelentek meg (például A császár új ruhája és a Rendíthetetlen ólomkatona). 1866-ban férjétől különvált. Pesten egy Horánszky utcai házban halt meg 1868. szeptember 6-án. A Kerepesi temetőben közös sírban nyugszik első férje szüleivel és Petőfi Istvánnal, Sándor öccsével. Annak ellenére, hogy Horvát Árpád feleségeként halt meg, Szendrey Júlia sírjára azt vésték fel: „Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39 évet.
Szendrey Júlia édesapja, Szendrey Ignác 1864-ben nyaralót nagy telekkel a Rózsahegyen (a mai Buday László utcában).90 Az utóbbi megvásárlásával az volt a célja, hogy egészséges, pihenésre alkalmas helyet biztosítson gyermekei családjainak. Ekkori leveleiből az is tudható, hogy a nyaraló berendezését, bútorzatát is leányai igényeihez akarta szabni. Innentől kezdve a család a Rózsahegyen töltötte a nyarakat, csak októberben, szüret után költöztek vissza pesti otthonaikba. A rózsahegyi nyaraló volt a helyszíne annak a tragédiának is, amely 1866 szeptemberében érte a családot: miközben Szendrey Mária névnapi köszöntésére gyűltek össze, az ünnepelt hirtelen elhunyt.
Sós Júlia (1923-1968) pedagógus, szociológus
A Keleti Károly utcában nőtt fel, az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi hallgatóként 1943-ban kapcsolatba került a Györffy-kollégistákkal. 1944-től részt vett az antifasiszta illegális mozgalomban. 1945 után a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium iskolai kollégiumának tanára. 1949–51-ben az Oleg Kosejov Szovjet-ösztöndíjas Iskolában, 1951-től több fővárosi gimnáziumban tanított. 1956 után volt bátorsága Göncz Árpádnak és társainak ételt, bátorító híreket vinni a börtönbe, jeles fővárosi iskolák legendás irodalomtanára, a hatvanas évek elején az első nevelésszociológiai kutatások fűződnek nevéhez – tanárok, diákok életmódjáról. 1963-ban az Árpád Gimnáziumban a művészettörténet tanára. A tanítás mellett munkatársa volt 1966. szeptembertől az MTA Szociológiai Kutatócsoportjának. Filozófiai, irodalomtörténeti, pedagógiai, szociológiai írásai 1946-tól folyóiratokban jelentek meg (Valóság, Pedagógiai Szemle, Új Írás, Köznevelés, Család és Iskola).
„A minőség sajátos garanciája számos esetben az, hogy a konszolidációval egyidőben még parkolópályán levő kiváló tudósok és gyakorlati szakemberek, adott esetben szakmájuktól elütő intézményekben, elvégeznek meghatározó, néha új korszakot nyitó kutatásokat és alapműveket publikálnak (pl. Kériné Sós Júlia) [2] A ’45 utáni ifjúsági, értelmiségi közéletben felnövekvő Kériné Sós Júlia (1923–1968) az ’56-osok mentőangyala volt. Rajongott tanár − elsősorban az Árpád Gimnáziumban. Ő lesz az első kritikai oktatásszociológus. A tanárok életéről szóló munkája máig mintaadó és informatív.”
A Keleti Károly utca 31/a falán édesapjával, Sós aladár építésszel közös emléktáblájuk van.
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:S%C3%B3sAlad%C3%A1r_KeletiK31a.jpg
Szalai Júlia (1948-2022) szociológus, akadémikus
Középiskolai tanulmányait a Móricz Zsigmond Gimnáziumban végezte, ahol 1966-ban érettségizett. Ezt követően a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tervmatematika szakán tanult, diplomáját 1971-ben szerezte meg. Még egyetemi évei alatt kezdett kérdezőbiztosként dolgozni Ferge Zsuzsának. 1973-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének segédmunkatársa lett, 2008-ban tudományos tanácsadó, majd később kutatóprofesszori megbízást kapott. 2013-tól professor emerita a kutatóintézetnél. Több éven keresztül vezette a társadalomtörténeti és szociálpolitikai osztályt is. Emellett 1978-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1991-től a CEU-n tanított, emellett a Wesley János Lelkészképző Főiskola óraadó oktatója is 1995–1999 között. A CEU-n a nacionalizmuskutatási, valamint politikatudományi programban és a demokráciakutató intézetben tevékenykedett. Az ELTE Szociológiai Doktori Iskolájának törzstagja volt. Magyarországi munkái mellett külföldön is többször kapott oktatói megbízást: a glasgow-i Strathclyde Egyetemen 1993–1999, a Glasgow-i Egyetemen 2006–2012 között oktatott.
1986-ban védte meg a szociológiai tudomány kandidátusi, 2007-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Szociológiai Tudományos Bizottságának lett tagja. 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Számos tudományos társaságban vállalt aktív szerepet: 1990–1996 között a Társadalomtudományi Társaság választmányi tagja, 1990–2007 között a Max Weber Alapítvány, valamint 1992–2007 között az Aktív Társadalom Alapítvány elnöke volt. 2009–2015 között az ENSZ Szociális Fejlesztési Kutatóintézete (UNRISD) igazgatóságának tagja volt. Emellett több folyóirat szerkesztőbizottságában is részt vett: Holmi, Esély, Szociológiai Szemle, Critical Social Policy, Signs, Social Policy, The European Journal of Women’s Studies, Social Science and Medicine és East Central Europe-l'Europe de Centre-Est. Több mint kétszáz tudományos közlemény szerzője vagy szerkesztője volt. Publikációit magyar és angol nyelven adta közre.
Vajda Júlia (1913-1982) festőművész
1935 és 1939 között az Iparművészeti Iskolában és Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában tanult. 1946-tól 1948-ig tagja volt az Európai Iskolának. 1961 és 1963 között Párizsban élt. 1935-ben ismerkedett meg későbbi első férjével, Vajda Lajossal, amikor Pozsonyból Magyarországra települt. Ekkoriban olyan gyengéden lírai pasztelleket készített, melyek hangsúlyozták a szerkezetet, művei elsősorban önarcképek és csendéletek voltak. 1946-tól második férjével, Jakovits Józseffel közösen állított ki az Európai Iskola és az Elvont művészek magyarországi csoportjának tárlatain. Művei szürrealista enigmatikus bibliai parafrázisok és karcsú, táncoló kromoszómaformák voltak. 1948-ban megfestette Szentendrét, ebben az évben rendezte első önálló kiállítását is. A fordulat évét követően kiszorult a művészeti nyilvánosságból és kevesebb műve született. 1956–57-ben a svédországi Lundban dolgozott, ahol növényi hajszálcsövekre, kapillárisokra emlékeztető rajzokat és finom ívelésű formákat, valamint ritmizáló lírai absztrakt képeket készített. Az 1960-as évek elején finom belső térképeket és zenei hatású, ritmikus tagolású krétarajzokat alkotott, majd az 1960-as évek végén már egyre inkább a tiszta színsíkok harmóniájával és ritmikájával foglalkozott ún. piros képein, később lépcsős, koporsós és körös műveiben a perspektíva csapdahelyzeteit, valamint a hideg-meleg színskála egymásra történő hatását ábrázolta.
LÍVIA UTCA
https://goo.gl/maps/p8JgurPJnyRNX3Yr7
Bujáki Lívia (1975) költő
Első nyomtatásban megjelenő munkái az egri Új Arc című folyóiratban jelentek meg. Szintén az egriek buzdítására nevez a Független Alkotók Országos Szövetsége pályázataira, ahol több díjat is nyert. Ennek folytatásaként megjelent Csupakóc című kötete. 2000-től folyamatosan szerepel gyermekeknek szóló antológiákban (pl:Hull a pelyhes, Évnyitótól Évzáróig, Állatkalandok, Jön a Tél, Süss fel Nap stb.). 2001-ben jelent meg Szemere Brigittával közös könyve, a „Csillagvitéz”, illetve 2006-ban a General Press kiadó kiadta verseskötetét Álom a Holdról címmel amit Füzesi Zsuzsa rajzai díszítenek. Több gyereklapban is publikált. Kutyavári Kutyák című könyve pedig 2008-ban a Tóth Könyvkereskedés és Kiadó gondozásában látott napvilágot. 2014-ben Gólyahívogató címmel jelent meg e-könyve a Kossuth kiadónál.
Gorka Lívia (1925-2011) Munkácsy Mihály-díjas keramikus
1948-ban tett fazekas mestervizsgát. Vélekedése szerint apja: „Legendás anyagismerettel rendelkezett. Felhalmozott tapasztalattal és intuícióval dolgozott. A kezében volt minden. Csak következtetni tudtam munkamódszerére.” 1954-ig a verőcei Gorka-műhelyben dolgozott, így volt kitől elsajátítania a szakma rejtett titkait. Focht Gézával kötött házasságából 1952-ben fia született, aki Gorka-Focht Géza néven szintén neves keramikus. 1954-től saját műhelyében alkotott, 1962-től Budapesten. 1996-tól Szentendrén, majd Tapolca-Diszelen élt.
A Frankel Leó utcában található Bambi presszó belső helyiségének Fekete Sas utcára néző falát egy vízivárosi jeleneteket ábrázoló majolika díszíti. Eredetét illetően két verzió tartja magát: egyesek Gorka Líviának, mások Erdély Miklósnak tulajdonítják a képet.
Görög Lívia (1920-2004) műfordító
átor, jó, és tehetséges ember; kiváló szerkesztő, kiemelkedő írók sora őrzi emlékezetében a vele való közös munkát, mert melléáll és segít mindenkinek, akinek művében lát valamit, és tud is segíteni, mert érzéke van az alkotói folyamatokhoz, s eredményéhez, a szöveghez - a mozdulat, mellyel hozzányúl, pontos, szakszerű, hozzáértő. Idővel műfordító lesz, a szakma legjobbjainak egyike. Fordításainak minőségét az a ritka képesség adja, hogy stílusa világos, szabatos, kristálytiszta, és egyben rendkívül zamatos, jó ízekben gazdag. De alkotói pályája, ahogy egész élete, a szerénység jegyében telik. Nem akar vele semmit, az elismerést elhárítja, ahogy nem tulajdonít jelentőséget az emberi cselekedeteinek sem. Szerinte mi sem természetesebb, mint hogy az ember úgy éljen, ahogy ő, tisztességgel, becsülettel, bátran - nincs ebben semmi különös. De persze épp arról van szó, hogy ő nem tartotta magát se különösképp bátornak, se különösképp becsületesnek, úgy vélte, ezek természetes és mindenkiben meglévő késztetések, épp a hiányuk a kivétel. Így nem vett tudomást saját tehetségéről sem, szerinte szorgalom kérdése az egész, bárki elérheti. Pedig milyen nagyfokú beleérző képesség kellett ahhoz, hogy a legkülönbözőbb stílusú, világlátású, jellegű angol, francia, német műveket egyenértékűen szólaltassa meg - Goethét, Heymet, Merle-t, Bellow-t, hogy kapásból említsek néhányat. Ez a beleérző képesség, a teljes és jó figyelem tette olyan remek baráttá is.
Székely Magda: Görög Lívia emlékezete (Élet és Irodalom, 2004. december 3.)
Gyarmathy Lívia (1932-2022) Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező
Az ELTE természettudományi karának vegyész szakán szerzett diplomát, kezdetben a Kispesti Textilgyárban volt vegyészmérnök. 1965-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán Herskó János osztályában. Diplomamunkája az 58 másodperc (1964) című dokumentumfilm volt, amelyben egy versenyben alulmaradt sportolót mutatott be. 1964 után a Mafilm rendezője. Első játékfilmjét 1968-ban készítette Ismeri a szandi mandit? címmel. 1968-ban Üzenet című dokumentumfilmje kategóriadíjat kapott a miskolci fesztiválon.
1987-ben portréfilmet készített Faludy Györgyről. Recsk 1950–1953 címmel 1988-ban készítette el az egykori munkatáborról és lakóiról szóló dokumentumfilmet. 1996-ban elkészült a téma játékfilmes feldolgozása Szökés címmel. Megvalósításában férje, Böszörményi Géza segítette, aki a recski tábor internáltja volt.
Mohás Lívia (1928) József Attila-díjas író, pszichológus
1948-1952 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. 1952-1969 között testnevelő és pszichológiatanár volt. 1965-1968 között az ELTE pszichológia szakán tanult. 1969-1973 között a Tankönyvkiadó szerkesztője volt. 1973-1974 között a Művelődésügyi Minisztérium főelőadójaként dolgozott. 1974-1981 között a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa volt. 1981-1983 között az Országos Pedagógiai Intézet tudományos főmunkatársa volt. 1983 óta szellemi szabadfoglalkozású. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Írók Egyesületének, a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetsége Írói Tagozatának, a C. G. Jung Komplex-pszichoterápiás Egyesületnek, a Magyar Pszichológiai Társaságnak, a Magyar Pszichológus Kamarának.
https://www.youtube.com/watch?v=1JakFsuA2ds
Rév Lívia (1916-2018) zongoraművész
1938-ban diplomázott, a vizsgabizottságban ott ült Bartók, Kodály és Dohnányi. Zsidó származása miatt a háborút Wallenberg svéd Schutzpass-szával élte túl, édesanyjával és húgával. 1946-ban Párizsba utazott egy zenei versenyre, és bár egy szót sem tudott franciául, ott ragadt a francia fővárosban. Karrierje üstökösként emelkedett, Franciaország mellett különösen népszerű lett Angliában, de fellépett Japántól az USA-ig megannyi fontos koncertsorozatban és fesztiválon. A kor minden nagy karmesterével játszott: Sir Adrian Boult, André Cluytens, Walter Süsskind, Jascha Horenstein, Eugen Jochum, Josef Krips, Rafael Kubelík, Hans Schmidt-Isserstedt, Sir John Barbirolli, Sir Thomas Beecham.
949-ben férjhez ment Pierre Aubé báróhoz (házassági tanúi a volt miniszterelnök Georges Bidault és Marguerite Long voltak – igen, a híres verseny Marguerite Longja…). Két lánya születése után felhagyott előbb a turnézással, majd a koncertezéssel is, főleg lemezeket készített, tanított és mesterkurzusokat tartott
A BBC 1992-ben furcsa versenyt rendezett. A rádióhallgatóknak úgy kellett dönteniük, ki szerintük a legjobb Chopin játékos, hogy nem tudták, kinek a felvételét hallják. A nyertes az akkor már évtizedek óta nem koncertező Rév Lívia lett. (A “futottak még” kategóriában volt Rubinstein, Pollini, Cortot, Lipatti…) A legtöbb hallgatónak fogalma sem volt, ki az a nyertesnek kihozott “Livia Rev”.
https://www.youtube.com/watch?v=KI-c3Szuu1w
Rusz Lívia (1930-2020) képregényrajzoló, grafikus
1949 és 1955 között tanult az Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, Miklósi Gábor és Kovács Zoltán tanítványaként. Diplomamunkája A mai lecke címet viseli, amit a Világifjúsági Találkozón mutattak be, a művet az akkor román kormány megvásárolta. 1955-től 1958-ig tanársegédként dolgozott a főiskolán. 1958-tól volt a Napsugár című erdélyi gyermeklap munkatársa, itt jelent meg első képregénye A két nagyokos címmel 1969-ben. 1963-ban teremtette Fodor Sándorral Csipike figuráját, aki jelentős átalakulások után, de még 2000-ben is képregény szereplője. Csipike, a törpe öt kalandja számos fordítást és feldolgozást ért meg.
Megrajzolta Verne Kétévi vakációját (1968, megjelent a Napsugárban) Kempelen Farkas sakkautomatájának történetét (1970, A turbános titka; megjelent a Napsugárban). Dolgozott a Dacia, Kriterion, Editora Muzicală kiadóknak, illusztrálta Ion Creangă összes meséit, J. M. Barrie Pán Péterét, J. R. R. Tolkien A babóját, Robert Browning A hamelni furulyás c. meséjét.
1987-ben Magyarországon telepedett le. 1988-ban jelent meg Nem mind arany, ami fénylik c. nagy sikerű, 40 oldalas képregénye, egy évvel később ennek párja, a Miskati közbelép.
1998-ban kereste meg Kiss Ferenc képregénygyűjtő-forgatókönyvíró, hogy szeretne együtt dolgozni vele. A Kis Füles részére készítették el a Prométheusz, a rosszmájú jótevő c. történetet. Ezzel párhuzamosan futott a Dörmögő Dömötörben Kalamajkáról szóló sorozata.
Warga Lívia (1913-1988) operaénekes
Tanulmányait Budapesten, a Fővárosi Felsőbb Zeneiskolában végezte Jászó Margit tanítványaként. Ezt követően Milánóban tanult, majd a Zeneakadémiára jelentkezett, ahol Székelyhidy Ferenc növendéke volt. 1938-ban mutatkozott be a Városi Színházban a Hoffmann meséi című Offenbach-operában Antónia szerepében. Az Operaház szintén 1938-ban szerződtette. Előbb ösztöndíjas volt, majd 1940-től 1966-ig a társulat magánénekese. Főleg Verdi és Wagner szerepeiben aratott nagy sikereket úgy belföldön mint külföldön.
MAGDOLNA UTCA
https://goo.gl/maps/nD6MQa9RziwZbRXR9
Ádám Magda (1925-2017) történész, akadémikus
Munkásságából a Kisantant létrejötte körülményeinek és történetének vizsgálatát, a két világháború közötti magyar külpolitika elemzését; a trianoni békeszerződés meghatározó nemzetközi tényezőinek tárgyalását, valamint a dunai államok egymás közötti viszonyainak kutatását emelik ki. E témakörből írta kandidátusi (A kisantant és Magyarország a harmincas években, 1965) majd nagydoktori (A kisantant és Európa 1920-1929, 1984) disszertációját.
Jelentős a tevékenysége a forráskiadás terén is. Néhai Zsigmond László és Juhász Gyula akadémikusokkal együtt jelentős tevékenységet fejtett ki a forráskiadás terén. Nagy szerepe volt a Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936–1945 című nagy jelentőségű kiadvány létrehozásában, melynek II-III. kötetét ő jegyzi. E vállalkozás alapozta meg a hazai 20. századi diplomácia történetét. A magyar, a francia, a cseh, és az angol források felkutatásával, feldolgozásával és értelmezésével Ádám Magda új területeket hódított meg a magyar történetírásnak és közreműködött egy új szakágazat megteremtésében.
Főszerkesztőként kezdeményező és meghatározó szerepet játszott a Kárpát-medencére vonatkozó francia külügyi dokumentumok publikálásában, amelynek öt vaskos kötete jelent meg francia nyelven (Documents diplomatiques français sur l’histoire du Bassin des Carpates, 1918-1932), és melynek válogatott iratait magyar nyelven Ormos Máriával közösen adják közre.
Fazekas Magdolna (1933) Munkácsy Mihály-díjas festőművész
Tanulmányait 1952-1958 között, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Mesterei, Bencze László, Fónyi Géza. 1958 óta Szolnokon él, a Művésztelep alkotója. Férjével, Meggyes László (1928–2003) festőművésszel együtt alapító tagja volt a Mezőtúri Alkotótelepnek is. Inspiratív eleme a táj, képei olykor a látvány és látomás határán jönnek létre, impresszionisztikus hangulatot árasztanak. Fazekas Magdolna nagyszerű kolorista és főiskolás korától figyelemre méltóan invenciózus, érzékeny arcképfestő.
Fedor Magda (1914-2017) sportlövő
1937 és 1940 között a Bulcsú Lövész Egyesület, 1940 és 1946 között a Műegyetemi Lövész Egyesület, 1947-ben a Partizán SC, 1948-ban a Központi Városháza LK, 1949-ben a XI. kerületi MSZHSZ, 1952 és 1979 között a Bp. Honvéd sportlövője volt. 1940 és 1973 között vett rész a magyar bajnokságon férfi és női versenyszámokban. Puskás (lég- kisöbű, standard-, nagyöbű) és a pisztolyos (légpisztoly, standard-pisztoly) számokban összesen 123 bajnoki címet nyert; ebből 68 egyéni, a többi csapatversenyben elért országos bajnoki cím volt. A legtöbb magyar bajnokságot nyert sportolónő. 1949 és 1977 között volt a magyar válogatott tagja volt. Világbajnokságon egy ezüst- és két bronzérmet, Európa-bajnokságokon két ezüst- és hat bronzérmet szerzett.
1969-ben az év női sportlövőjének választották Magyarországon. 95 éves korában a Magyar Olimpiai Bizottság Fair-play Életmű-díját vehette át, sportpályafutásának elismeréseként.
Miután visszavonult a versenysportból, edző lett, a KSI SE , a Zalka SE - az Országos Katonai Műszaki Főiskola klubja - az Óbuda Lövész Egyesület és az Igazságügyi Minisztérium Duna Lövészklubjának felkészülését irányította.
Radnót Magda (1911-1989) szemészorvos, akadémikus
1929-ben kezdte meg orvosi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1933-tól a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen tanult tovább. Itt szerezte meg orvosi oklevelét 1935-ben. 1939–1940-ben a fővárosi Állami Szemkórházban volt belföldi kutatási ösztöndíjas orvos, a szövettani laboratórium vezetője. A kórház igazgató főorvosa, ifj. Imre József felfigyelt tehetségére, és miután kinevezést nyert a Pázmány Péter Tudományegyetemre mint a szemészet nyilvános rendes tanára, 1940-ben az egyetemi szemészeti klinikára maga mellé vette Radnótot tanársegédnek. 1944-ben, a nyilas hatalomátvételt követően Imre professzor bújtatta. 1946-tól 1950-ig már adjunktusként végezte a klinikai és tanszéki munkát Nónay Tibor mellett, egyúttal a szemészeti patológia magántanára volt. 1950–1951-ben a szegedi egyetem szemészeti klinikáját vezette. 1951-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem – 1969 utáni nevén Semmelweis Orvostudományi Egyetem – I. számú szemészeti klinikájának vezetését vette át igazgatói, tanszékvezető egyetemi tanári kinevezéssel. 1952-ben egyszerűsített eljárással megkapta az orvostudományok doktora fokozatot. 1982-ig irányította a tanszéki oktató-, illetve az intézeti kutatómunkát. Egyidejűleg 1960-tól 1972-ig az orvosegyetem oktatási rektorhelyettese, 1955-től a Trachóma Intézet, 1968-tól 1981-ig az Országos Szemészeti Intézet igazgatója is volt.
Rúzsa Magdolna (1985) énekes
2005-ben jelentkezett a TV2 nevű csatorna Megasztár című tehetségkutatójába. Ez volt a műsor harmadik szériája. A műsor alatt többek közt olyan dalokat énekelt, mint Hungária slágere a "Meghalok, hogy ha rám nézel", a Los Lobos "La Bamba" című dala, Máté Péter "Most élsz" című dala, valamint Tina Turner és Rod Stewart duettje az "It Takes Two".
A műsor egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, mikor Magdi egy a hazájából származó népdalt, vagyis az "Ederlezi"-t énekelte. A fináléra 2006. május 20-án került sor, ahol Varga Ferencel párbajozott. A műsor végén a nézők szavazatai alapján Magdi lett a nyertes és egyben az "év női hangja" is. A döntőben elhangzott dalokból egy albumot is készítettek, A döntőben elhangzott dalok címmel.
A II. kerület díszpolgára.
https://www.youtube.com/watch?v=lLjFYmW-BJg
Szabó Magda (1917-2007) Kossuth-díjas író
Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például A Danaida vagy a Pilátus.
1985 és 1990 között a Tiszántúli református egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett.
1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója.
Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 1987-es regénye, Az ajtó először 1995-ben jelent meg angolul Stefan Draughon fordításában, 2015-ben pedig Len Rix fordításában. Regénye felkerült a The New York Times 10-es listájára.
Az 1960-as évek elején költözött a Júlia utcába, amely Az ajtó című regényének helyszíne.
A II. kerület díszpolgára
https://nfi.hu/filmek/az-ajto.html
Székely Magda (1936-2007) Kossuth-díjas költő, műfordító
itkán és keveset publikált. Első verseskötete, a Kőtábla 1962-ben látott napvilágot; a második (Átváltozás) 1975-ben. Közben férjhez ment Mezei András költőhöz, fiút szült, majd magára maradt a gyerekkel, bár Mezei Andrással halálig tartó kapcsolata megmaradt, hiszen szellemileg és költészetükben egyek voltak. Később közölt még két válogatott verseskötetet, az utolsó években pedig többször is kiadta Régi és új verseit, hiánytalan költői életművét. 1994-ben megjelent Éden című könyvében – mely formájában kérdés felelet Mezei Andrással – a háború témáját járta körül.
Összesen mintegy kétszáz oldalt őriz-mutat fel újra és újra. „Költészete nem valamiféle ószövetségi belügy vagy felekezeti panaszgyűjtemény. Egyetemes vonatkozásai, önlegyőzésen alapuló humanitása, túlzó és tartós lényeglátása folytán mindannyiunkhoz szól, szüntelenül szól, a művészet oldozó erejével szól.” – írta Báthori Csaba. Életének utolsó két évtizedében visszavonultan élt a Nagybányai úti lakásban.
MÁRIA UTCA
https://goo.gl/maps/3RzyQ2aE2qGprEGq9
Basilides Mária (1886-1946) operaénekes
Az Operaháznak 1915 novemberében lett ösztöndíjasa. Itt első szerepe Carmen volt 1916. május 13-án. 1917-ben rendes tagja lett a társulatnak. Ezekben az években kezdődtek külföldi fellépései Bécsben, majd rendszeresen Berlinben, Münchenben, Drezdában, Prágában, Antwerpenben, operaszínpadon és hangversenydobogón egyaránt. 1929-ben Brüsszelben, Hágában lépett a közönség elé. Ebben az évben volt egy szenzációszámba menő bukaresti operai vendégszereplése, mert ebben az időben nemkívánatosak voltak a magyar művészek Romániában. Petru Groza rokonai jártak közben érdekében. 1937-ben a Salzburgi Ünnepi Játékokon szerepelt egy hangversenyen.
Fejes Mária Anna (1931-2021) építész
1950-től – egyetemi tanulmányai alatt is – a Lakóépület-tervező Vállalatnál (LAKÓTERV) dolgozott, mint építész szerkesztő, illetve 1958-1964 között mint építész tervező. Ezután 1979-ig a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) munkatársa lett, vezető építész tervező és építész műteremvezető beosztásban, majd 1987-ig az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium volt munkahelye, minisztériumi főmérnök beosztásban. Szakterülete a lakóépület-tervezés, gyermekintézmények, szociális intézmények, kereskedelmi és vendéglátóipari létesítmények tervezése, funkcionális fejlesztése, kutatása voltak.
Több megvalósult épülete van többek között Miskolcon, Tatabányán, Kazincbarcikán, Budafokon, nyaralóépületek Visegrádon, Sajkodon, Tihanyban. 1961-1979-ig külső oktatóként építéstervezést oktatott a Lakóépület-tervezési Tanszékén és a Szerkezetépítő Mérnöki Kar Magasépítési Tanszékén. Két alkalommal 1970-ben és 1980-ban Franciaországban 3-3 hónapig ösztöndíjasként tanulmányúton vett részt. Számos publikáció, külföldi előadás fűződik nevéhez.
Az Építésznők Nemzetközi Szövetsége szervezetének főtitkára is volt.
Gyurkovics Mária (1913-1973) operaénekes
Az Operaházban 1937. május 25-én debütált Gilda szerepében Verdi Rigoletto című operájában. Három évtizeden át a társulat vezető koloratúraszopránja volt. Hangjának árnyalatgazdag melegsége, játékának kifinomult líraisága és virtuóz technikája képessé tették a szerepek zenei és drámai karakterének rendkívül összetett és kifejező megformálására. Pályafutása végén kiváló komikai karakteralakításokat nyújtott. Színpadi búcsúja 1967 karácsonyán volt Tschöll mamaként Berté Három a kislányában.
Vendégszerepelt Európa csaknem valamennyi nagyvárosában. Számos hanglemez-, rádió- és televíziófelvételen működött közre. Több évi betegeskedés, szenvedés után 1973. október 28-án hunyt el. A budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. A sírnál Melis György búcsúztatta.
2003-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézete énekversenyt hirdetett tiszteletére. 2013-ban, születésének centenáriuma alkalmából, gyermekei kezdeményezésére közterületet (Gyurkovics Mária lépcső) neveztek el róla Budenz úti otthonához közel, a Budenz iskola oldalában.
Jászai Mari (1850-1926) színművész
Őstehetség volt, ismereteit folyamatos tanulással mélyítette. Mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt, Shakespeare nőalakjait, Antigonét, és anyját, Jokasztét, Élektrát, Kleopátrát, Margit királynét, Lady Macbethet, Volumniát, Gonerilt, Konstanciát, a Rómeó és Júliában a dajkát és Capuletnét formálta meg kiemelkedő tehetséggel. Utolsó szerepe Gloucester özvegye volt a III. Richárdban. Tehetségesen és szívesen szavalta Petőfi Sándor verseit – például munkásoknak szervezett előadóesteken. Fordított is: Ibsen John Gabriel Borkman című művét az ő fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. Összesen mintegy 300 szerepet játszott. 1926-os halála után nyilvánosságra került naplója, jegyzetei színháztörténeti szempontból is értékesek az utókor számára.
Mednyánszky Mária (1901-1978) világbajnok asztaliteniszező
1925-től az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) asztaliteniszezője volt. 1926-tól 1936-ig összesen huszonkilencszer szerepelt a magyar válogatottban. Az ebben az időszakban rendezett világbajnokságokon összesen huszonnyolc érmet – közöttük tizennyolc aranyérmet – nyert, és ezzel máig ő a sportág történetének legeredményesebb női versenyzője. Öt egyéni világbajnoki címe mellett női párosban egyet nyert az osztrák Fanchette Flamm-al és további ötöt Sipos Annával. Vegyes párosban két bajnoki címet nyert Mechlovits Zoltánnal és további négyet Szabados Miklóssal. A válogatottságtól az 1936. évi prágai világbajnokság után vonult vissza, ahol harmincöt évesen még egy ezüst- és egy bronzérmet sikerült nyernie. Pályafutása alatt összesen huszonkét magyar bajnoki címet nyert, 1932-ben tagja volt a BBTE férfi bajnokcsapatának is. Az aktív sportolást 1939-ben fejezte be.
Visszavonulása után, 1941-től 1942-ig a magyar női asztalitenisz válogatott szövetségi kapitánya volt.
Mirkovszky Mária (1896-1987) mozdulatművész, pedagógus
Dienes Valéria Orkesztikai Iskolájának elvégzése után a plasztikai osztály vezetője (1917-1918). A magánkurzusok egyik csoportját saját lakásán tanította és Dienes Valéria asszisztense volt a főúri magán kurzusokon.
Az Orkesztikai Iskolát tovább vezette a Semmelweis utcai vívóteremben 1920 és 1924 között, amikor Dienes Valéria emigrációban tartózkodott. Később párizsi tanulmányútja után saját iskolát nyitott, amelyet a háború utáni években különböző neveken (művésztréning stb.) tartott fenn, így mentve át az orkesztikai technikát a tilalmi időszak utánra. Dienes Valéria leghűségesebb tanítvány, akinek a halála után a 80-as években ismét tanított mozdulatművészetet.
Mohayné Katanics Mária (1929-2017) Liszt Ferenc-díjas zenepedagógus
1952 és 1959 között Lajtha László mellett a Néprajzi Intézetben népzenekutató gyakornok. 1959 és 1972 között a Szilágyi Erzsébet Gimnázium, 1972 és 1984 között a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola karnagya és énektanára volt. 1984-től 1996-ig a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolán (ma: Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác), továbbá 1990-től 2002-ig az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar (ELTE-TFK) Zenei Tanszékén tanított kórusmódszertant és karvezetést. Közben 1998-1999-ben énektanár a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban, majd 2002-től 2006-ig óraadó tanár a Zeneakadémia Budapesti Tanárképző Intézetében. 1961-től 1983-ig a Zeneművészeti Főiskola gyakorló vezető tanáraként karvezetés szakos hallgatók tanítási gyakorlatait vezette a Szilágyi Gimnáziumban és a Marczibányi téri Ének-Zenei Általános Iskolában. Ezekben az évtizedekben külföldről számos országból látogatták óráit muzsikusok, énektanárok és karvezetők, hogy a Kodály-módszert tanulmányozzák.
1959 novemberében megalapította a Szilágyi Erzsébet Női Kart, melynek a kétezres évekig karnagya volt.
2009-ben II. Kerületért Emlékéremmel ismerték el életművét.
Ormos Mária (1930-2019) Széchenyi-díjas történész
Kutatási területe a 20. századi magyar és egyetemes történelem volt, fő hangsúllyal az európai szélsőjobboldal történetére. Tudományos munkássága kezdetén Franciaország 20. század eleji történetét kutatta, később több monográfiában foglalkozott Adolf Hitler és Benito Mussolini életével. Foglalkozott a trianoni békeszerződést követő időszakkal is.
Közel kétszázharminc tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből harmincnyolc könyv, monográfia és több mint húsz könyvfejezet. Munkáit elsősorban magyar, francia, német és angol nyelven adta közre.
Rökk Marika (1913-2004) operetténekes
A Rökk család 1924-ben Párizsba költözött, és rá egy évre Rökk Marika már a Moulin Rouge-ban, a Hoffmann Girls táncegyüttesben táncolt. Fellépett a New York-i Broadway-n is, de közben iskolai tanulmányait is folytatta. Európában 1929-től aratott nagy sikereket, és évtizedeken keresztül az operett egyik csillaga volt egész Európában. Budapesten Eisemann Mihály: A cirkusz csillaga című operettben, majd Bécsben is szerepelt, szintén nagy sikerrel. 1933 decemberében Daisy Parkert alakította Ábrahám Pál: Bál a Savoyban című revüoperettjének Király Színházbeli premierjén.
Sulyok Mária (1908-1987) Kossuth-díjas színművész
1929-ben kezdődött színpadi pályafutása. Néhány évvel később megkapta első filmszerepét, s bár ebben a műfajban is emlékezetes alakításokkal örvendeztette meg a közönséget, igazi terepe a színház volt. Noha természetes adottságai „királynői” szerepekre predesztinálták, pályája során meggyőzően keltett életre polgárasszonyokat, munkásnőket, parasztasszonyokat is. Az egyik legszebb orgánumú és legszebben beszélő magyar színésznő volt, aki 1952 és 1966 között tanította is a beszédművészetet és a színészmesterséget a Színművészeti Főiskolán.
https://www.facebook.com/watch/?v=1464471453971006
Szepes Mária (1908-2007) író
Publikált Orsi Mária néven is, illetve színészként a Papír Magda nevet használta. Nevéhez fűződik többek között A Vörös Oroszlán (1946), a Tükörajtó a tengerben (1976), a Lázadó szerepek (1985), a Mars szekere (1999) című kötet. Számos gyermekkönyvet írt, ő a Pöttyös Panni-regények (1953-73), a Táltos Marci (1979), a Boróka néni kincse (1979), az Eleven képeskönyv (1983) című alkotások szerzője. Spirituális kötetei közé tartozik A mindennapi élet mágiája (1989), a Pszichografológia (1990), A sors és csoda mágiája (1995), A lélek anatómiája (2002). Szepes Mária a Magyar Írószövetség örökös tagja volt, 1972-ben Arany Meteor-díjat, 1987-ben Galaktika-díjat, 2001-ben életművéért Arany János-díjat kapott.
Emlékét tábra őrzi egykori lakóhelyén, a Júlia utca 13. falán.
Törőcsik Mari (1935-2021) háromszoros Kossuth-díjas színművész
15 éves koráig Tisza-parti szülőfalujában, Pélyen élt, középiskoláit Egerben, Budapesten végezte. 1954-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, osztályfőnöke Gellért Endre volt. 1955-ben aratta első hazai és világsikerét a Körhinta című filmben. 1958 és 1979 között a Nemzeti Színház színésze volt, az 1979/80-as évadban a győri Kisfaludy Színházban játszott és volt művészeti vezető. 1980-tól egy évtizeden át a Mafilm társulatának tagjaként dolgozott. 1990-től a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1993 és 1996 között a Művész Színházat igazgatta. Docensként tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 2002 óta halálig a Nemzeti Színház tagja volt. 2008-ban egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, szíve megállt, kómába esett, de napok után csodával határos módon tudata, emlékező- és mozgásképessége visszatért. A 2009-es Magyar Filmszemle megnyitóján elmondta: „Nagyon messziről jövök. De visszajöttem!” Ezek után számos előadásban, filmben szerepelt, 2017 februárjában lépett utoljára színpadra a 73 éves Galilei szerepében.
Demjén Ferenc dalát Garas Dezsővel énekelte Törőcsik Mari. A felvétel a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermében készült 2009-ben.
https://www.youtube.com/watch?v=1c-iFl7rUcM
Vendl Mária (1890-1945) ásványtudós, az első magyar női egyetemi tanár
Első tudományos dolgozata már 23 éves korában megjelent. Élete folyamán huszonegy nagyobb tudományos munkája jelent meg. Kedvenc témája, mellyel nyolc publikációja is foglalkozik a magyarországi kalcitokról szól. Munkái a Matematikai és Természettudományi Közleményekben, a Földtani Közlönyben, az Annals Musei Nationalis Hungariae, a Zeitschrift für Kristallographie, a Zentralblatt für Minerologie lapjain jelentek meg. 1935-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Rauer-díját nyerte el a drágakövekről Koch Sándorral közösen írt könyvével. 1941-ben rk. tanári címet kapott a debreceni egyetemen. Családjában ezzel ő lett a negyedik egyetemi tanár, férje (Dudich Endre), bátyja (Vendl Aladár) és öccse (Vendl Miklós) után, valamint az első magyar női egyetemi tanár.[1] A második világháború viszontagságai miatt, 1945. augusztus 17-én Sopronban hunyt el.
NOÉMI UTCA
https://goo.gl/maps/fHbnNV9NQBTvQTiz5
Ferenczy Noémi (1890-1957) gobelinművész
A kárpitművészet megújítója volt. Az általános gyakorlattal ellentétben Ferenczy Noémi nemcsak tervezte alkotásait, hanem saját maga készítette is őket. Kartonra tervezett festményeit maga szőtte, növényi festékkel saját maga által színezett gyapjúfonalakból. Kárpitjai igen erősen dekoratív hatásúak, síkszerűek, újító volt ilyen téren is. A kárpitművészetben addig alkalmazott stílusok inkább idillikus tájkép festészetre hasonlítottak. Az ő képein egyformán fontos volt a figura és a természet. Gobelinjeinek lírai színvilága is egyedi. Színei a kezdeti erős színekből, egyre inkább átmentek a pasztell felé. Képes volt a gobelinművészetet a monumentális művészet rangjára emelni.
Saly Noémi (1956) irodalom- és Budapest-történész
Legfontosabb témája a kávéháztörténet – ahogy ő maga meghatározza: „a régi budapesti élet elbűvölő esszenciája”. Bármennyire szereti is Budapestet, Podmaniczky Frigyessel ellentétben szereti elhagyni szeretett városát, nagy utazásokat tett szinte minden távoli földrészen.
1974-ben érettségizett a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. Tanított középiskolásokat, tizenkét évig a Szegedi Tudományegyetemen francia irodalmat. 1990-ben alapító tagja volt a Soroptimist International Budapest klubnak, 1996 és 2009 között a Magyar Kávéház Alapítvány elnökeként tevékenykedett, 2004-től 2020-ig az újraindított Budapest folyóirat olvasószerkesztője volt. 2007-ben megválasztották a Podmaniczky Páholy szóvivőjének.
2005-től a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban dolgozott.
Szécsi Noémi (1976) József Attila-díjas író
Első kötete, a Finnugor vámpír 2002-ben jelent meg a JAK-Kijárat kiadónál. A Budapesten játszódó szatirikus vámpírtörténet és/vagy művész- és nevelődési regény jelentős kritikai sikert aratott és két kiadást ért meg. A regény megfilmesítési jogait az Eurofilm vásárolta meg.
A szerző blogként megjelent írásai a Tericumnál jelentek meg könyv formájában 2003-ban A kismama naplója címmel. A kötet 2004-ben Elle irodalmi díjat kapott dokumentarista kategóriában. A kismama naplójának folytatása A baba memoárja (2004). 2005-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. Szécsi Noémi második regénye a Kommunista Monte Cristo (2006) amely egy vegetáriánus, hithű kommunista hentes, Sanyi sorsán keresztül mutatja be a huszadik század vérzivataros évtizedeit 1919-től 1957-ig. 2009-ben megjelent regénye, az Utolsó kentaur (2009) budapesti anarchista fiatalok életéről szól.
A Kommunista Monte Cristóért 2009. szeptember 29-én Brüsszelben vette át az Európai Unió Irodalmi Díját, amelyet az Európai Bizottság oszt ki az EU országait képviselő pályakezdő szerzőknek. Azóta Szécsi Noémi művei egyebek mellett lengyelül, olaszul valamint angol és amerikai kiadásban is megjelentek.[1]
2011-ben jelent meg az Európa Könyvkiadónál a Nyughatatlanok című történelmi regénye, ami 1848-49 Európában bolyongó emigránsairól szól. 2013-as regénye, a Gondolatolvasó egy siket fiú nevelődésének története. 2012-ben az író a Mandragóra utca 7.-tel tett kirándulást a gyermekirodalom területére. Két non-fiction mű szerzője: a Fehér Bélával közösen írott esszékötete, a Hamisgulyás (2015) a 20. századi háborúk ínségeit és gasztronómiáját térképezi fel, a Géra Eleonóra történésszel közösen létrehozott A budapesti úrinő magánélete (1860–1914) (2015) pedig magánélet-történeti és nőtörténeti kalauz.
Tamás Noémi (1948-2004)
1972-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél tanítványaként, majd Olaszországban, Franciaországban és Finnországban is végzett tanulmányokat. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1976 óta állított ki rendszeresen itthon (Vigadó Galéria) és külföldön is (Helsinki). Csoportos kiállításokon is részt vett Párizsban és Hamburgban. Képei a Nemzeti Galériában, Kaposváron és Hamburgban találhatók.
NÓRA UTCA
https://goo.gl/maps/drdNPQzkuaexaV899
Tábori Nóra (1928-2005) Kossuth-díjas színművész
Both Béla szegedi iskolájában folytatott tanulmányok után 1943-ban diplomázott, és Szombathelyen Szalay Károly magántársulatához szerződött. Később Győrben, Sopronban, 1945-ben Pécsett lépett föl mint táncosnő, vagy szubrett. 1949-ben Szegeden játszotta első komolyabb szerepét Makszim Gorkij Ellenségek című darabjában. Innen 1951-ben szerződött át a Vígszínház elődjéhez, a Magyar Néphadsereg Színházhoz, és haláláig ott is maradt több mint 50 éven át. 1956-os Antigoné-alakítása hozta meg a sikert az addig munkásnőket, naivákat játszó művész számára, aki ezek után a kabarék állandó szereplője is lett.
Emlékét a II. kerületben, egykori otthona, a Házmán utca 7. falán tábla őrzi.
Káldy Nóra (1943-1993) Jászai Mari-díjas színművész
1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Várkonyi Zoltán növendékeként. Először a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1967-től 1969-ig a szolnoki Szigligeti Színházban, 1969–82 között pedig a Madáchban játszott, ahová annak igazgatója személyesen hívta meg a Vérnász szolnoki előadása után. 1983-tól haláláig, 1993-ig a József Attila Színház tagja volt. Eleinte az alkatához illő – de többnyire nem túl kedves – naivák megformálója, később főleg karakterszerepeket alakított, rendszerint kosztümös színdarabokban és filmekben.
Juhász Jácinttal évekig vezették a Cimbora című irodalmi magazint.
Soós Nóra (1979) festőművész
1999–2004: Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő- és tanár szak, mesterei: Molnár Sándor, Klimó Károly, Maurer Dóra, 2001: tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 2001: Barcsay-nívódíj, 2002: alapító tagja a Kumulusz csoportnak, 2003: Erasmus ösztöndíjjal vendéghallgató a müncheni Képzőművészeti Egyetemen, 2004: Glatz Oszkár-díj, Herman Lipót-díj, Szombathelyi Képtár díja; 2005: Eurégió művészeti díj – I. helyezett, Strabag Festészeti Díj, alkotói támogatás.
„Soós Nóra képi gondolkodóként törődik, foglalkozik saját vágyaival, kívánságaival, érzéseivel, – s mindjárt ő maga fogalmazza meg és jeleníti meg magát saját szeme láttára. Ehhez nyújt neki segítséget a mindenütt jenlévő tükör, a képmást visszatükröző, nagyon is modern (pl. laptop képernyője) felületek a lakásban. A magát szemlélő, egyben a hétköznapi lét közösségében feloldódó alkotó képe szétszóródik. Koncentráció és eltűnés ritmusa váltakozik képei e típusán: magát felülről, mintegy kívülről látó, szenvtelen megfigyelő, máskor a tükörben tudatos identitást kereső ember képe rajzolódik ki előttünk. A művész képe hol visszavonul, majd előtűnik; háttérbe húzódik, másutt a kellő pillanatban színre lép felvillantva a magáról alkotott belső kép és a külső, a társadalom felé mutatott arc közötti különbséget.”
(Készman József)
RÓZSA UTCA
https://goo.gl/maps/MEXmkuv1yHGbnfGj9
Bársony Rózsi (1909-1977) színművész
Pályáját gyermekszínészként kezdte, majd Rákosi Szidi színésziskolájában tanult. 1925-től 1931-ig a Király Színház művésznője volt. Először a kórus tagja lett, majd kisebb-nagyobb szerepeket kapott. 1929-ben fellépett a Magyar Színházban is. Férjével, Dénes Oszkárral 1932-től európai és amerikai körútra indult, melyen a magyar operetteket népszerűsítették. Főként Ábrahám Pál Bál a Savoyban c. művét adták elő. 1934-ben a Fővárosi Operettszínházban, 1935-ben a Magyar Színházban, 1936-ban újból a Fővárosi Operettszínházban, 1936–37-ben a Royal Színházban, 1938-ban az Andrássy úti Színházban játszott. A második világháború idején a zsidótörvények miatt nem szerepelhetett,[1] 1945 után keveset lépett színpadra. 1948-ban Bécsbe települt. Az 1960-as években sűrűn játszott Magyarországon is, főként a televízióban, szabadtéri revükben tűnt fel.
Csikós Rózsi (1913-1992) színművész
Az Unió Rt. Színészképző Iskola elvégzése után 1931-ben a Terézkörúti Színpad tagja lett. 1932 és 1934-ben Bécsben játszott. 1939-től a Royal Színházban szerepelt, 1942 és 1949 között pedig a Fővárosi Operettszínház művésznője volt (az államosításáig). Ezután nem lépett színpadra, csak egy rövid időre 1957 és 1959 között. Kiváló tánctudása remek hanggal párosult, és ez tette korának egyik legsikeresebb szubrett színésznőjévé. 1945 előtt több filmben játszott, utána viszont csak a Bakaruhában című filmben kapott szerepet. Férje Fényes Szabolcs zeneszerző volt, akivel 1941. december 22-én Budapesten kötött házasságot.
Ignácz Rózsa (1909-1979) író, műfordító
1931-ben végezte el a Színiakadémiát Budapesten. 1931–1939 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt. 1939–1940-ben a budapesti Színházi Magazin párizsi tudósítójaként dolgozott. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában (1925). 1943-ban a Petőfi Társaság tagjai közé választották. 1945–1947 között lektorként a Fővárosi Kiadónál dolgozott, majd a Református Élet című lap szerkesztője volt. Tíz évnyi kényszerű hallgatás után, 1957-ben jelenhetett csak meg elbeszéléseinek gyűjteménye (Tegnapelőtt).
Könyvei a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól és színháztörténetünk nagy alakjairól szólnak. Útirajzai távoli tájakról tudósítanak. Román nyelvből készített maradandó fordításokat.
Péter Rózsa (1905-1977) matematikus
1927-ben a Budapesti Tudományegyetemen matematika-fizika szakos oklevelet szerzett. Kétévi állástalanság után polgári iskolában kezdett tanítani. 1939-től a háború végéig zsidó származása miatt nem taníthatott, elbocsátották, majd gettóba zárták. 1947 és 1955 között (a főiskola megszüntetéséig) a Budapesti Tanárképző Főiskola Matematika Tanszékének megszervezője és vezetője volt; 1955 és 1975 között pedig az ELTE Természettudományi Kar professzora volt. A matematikai tudományok doktora (1952). A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1973).
Évfolyamtársa és élethossziglani barátja, Kalmár László hívta fel figyelmét a parciálisan rekurzív függvényekre, amelyek alapvető szerepet játszottak Gödel nem-teljességi tételének bizonyításában. Így kezdett el rekurzióelmélettel, többek között a primitív rekurzív függvények elméletével foglalkozni. Rekurzív függvényekről ő írta az első monográfiát. A szakirodalom ma is az ő egyszerűsített változatában használja G. Sudan (1927) és W. Ackermann (1928) példáját rekurzív, de nem primitív rekurzív függvényre (Ackermann-függvény).
Számos ismeretterjesztő írása is gyönyörűen megírt, gondos munka. Benedek Marcellhez írott leveleiből alakult ki Játék a végtelennel című könyve, amelynek célja az volt, hogy a matematika gondolatvilágát, nagy felfedezéseit közel hozza a bölcsész értelmiségiekhez. A könyv hatalmas sikert aratott, számos nyelvre lefordították, angol kiadása folyamatosan kapható. Stílusán látszik a nagy irodalmi kultúra (fiatalon gondolkodott a magyar szak felvételén is), az új fogalmak bevezetésével kapcsolatos óvatosság, érződik, hogy hosszas meditációk után csiszolta tökéletesre mondatait.
Walter Rózsi (1899-1974) operaénekes
Hétévesen került az Operaház kebelében működő balettiskolába. 1919-ig a tánckar tagja maradt. Ezt követően a Belvárosi Színházban volt színésznő egy évadon át. A Zeneakadémián Georg Antheshez iratkozott be 1916-ban, majd Milánóban tanult énekelni. Állítólag Puccinival is találkozott.
Énekesi debütálása 1921. szeptember 5-én volt a Városi Színházban a Tosca címszerepében. Hamarosan átszerződtette az Operaház, melynek 1948-as nyugdíjba vonulásáig egyik vezető énekese volt.
Elsősorban Puccini és verista operák főhősnőit alakította rendkívüli temperamentummal és színészi készséggel, ezért is ragadt rá a „magyar Jeritza” jelző. Alkalmanként énekelt oratóriumokat is.
SAROLTA UTCA
https://goo.gl/maps/ZUiZZndLEEm27Kbx9
Klebelsberg Kunoné Botka Sarolta (1878-1964)
1900. április 24-én lett az ígéretes hivatali, majd politikai pályafutás előtt álló Klebelsberg Kunó gróf felesége.
Miniszter-feleségként a kor elvárásainak megfelelően tett eleget reprezentációs kötelességeinek: szerepelt az újságok társasági rovatában, fogadásokon, részt vett külföldi (főleg német és olasz) diplomaták, követek, tudósok részére szervezett villásreggelin, díszebédeken.
A világháború alatt nyomorenyhítő akciókban vállalt feladatot, az összeomlás után pedig magától értetődően lett a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének tagja. Aktívan kivette részét a Szövetség munkájából: jótékonysági koncerteket, előadásokat szervezett vagy látogatott, amelyek jövedelme a Szövetség pénztárába folyt be.
Számos esetben vállalt zászlószentelésen zászlóanyai tisztet. Férje mellett megjelent azon a nagyszabású emlékünnepségen, amelyet 1929. május 26-dikán a Hősök emlékkövének avatására szerveztek a Hősök terén, s amelyen az ország vezető méltóságai és a diplomáciai testületek tagjai is megjelentek. Részt vett József Ferenc főherceg lányának keresztelőjén, miután Klebelsberg Kunó gróf József főherceg baráti köréhez tartozott. Herczeg Ferenc íróval férje halála után is tartotta a kapcsolatot. 1950. november 15-én például teára hívta az írót pesthidegkúti otthonába. Kapcsolattartásuk feltehetően Klebelsbergné kitelepítésével szakadt meg.
Klebelsbergné azonban nemcsak az országos és fővárosi eseményeken jelent meg, hanem helyi, pesthidegkúti rendezvényeken is. Az 1927-ben a pesthidegkúti levente sportpálya megnyitásán és a leventék avatásán a zászlóanyai tisztet látta el.
Férje 1932-ben bekövetkezett halála után visszavonultan élt egykor közös, szép és kényelmes otthonukban, ami azonban Klebelsberg nélkül nagynak bizonyult. Az egykori sofőr lakásba Sarolta asszony beleegyezésével a helyi csendőrőrs költözhetett, de jutott hely a Pesthidegkúti Görgei Artúr Cserkész Csapatnak is.
Forrás: Hidegkúti Históriák
Lányi Sarolta (1891-1975) József Attila-díjas költő, műfordító, pedagógus
Költészetében először a szimbolizmus hatása érvényesül (Ajándék, 1912). Műfordításaival főként orosz írókat szólaltatott meg, és ő fordította magyarra a Bunkócska című mozgalmi dalt, illetve ő írta a Varsavianka című dal magyar szövegét. Egyik legismertebb fordítása Konsztantyin Mihajlovics Szimonov „Жди меня” (Zsgyí minyjá; Várj reám) című verse, amelyet a legutóbbi időkben gyakran hallhattunk megzenésítve Darvas Iván előadásában. Személye szerepet kapott Sinkó Ervin Egy regény regénye című munkájában, és még hangsúlyosabban Slobodan Šnajder horvát drámaíró Sinkó regénye nyomán írott Confiteor című darabjában.
Monspart Sarolta (1944-2021) tájfutó világbajnok
Az első nő Európában, aki három órán belül futotta le a maratoni távot. Aktív sportpályafutását kullancs okozta betegség (enkefalitisz) szakította meg. Ezt követően nőket buzdított arra, hogy egészségesen éljenek, és ennek egyik lehetséges módja a futás.
1963-ban érettségizett a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. 1960-ban a Budapesti Pedagógus színeiben kezdett komolyan futni, 1969-ben igazolt át a Budapesti Spartacushoz. 1964 és 1977 között sorozatban 14 magyar egyéni bajnoki címet nyert tájfutásban. Ezen felül 9 váltó és 11 csapat bajnoki címet szerzett így összességében 34-szeres tájfutó magyar bajnok.
Telente sem pihent, sífutásban a Vasas SC versenyzőjeként begyűjtött hat magyar bajnoki címet. A nagy sikert az 1970-es évek hozzák meg számára, 1972-ben első nem skandinávként győzött a Csehszlovákiában rendezett tájfutó világbajnokságon. 1976-ban első nem skandinávként megnyerte a Svédországban rendezett ötnapos tájfutó versenyt, az O-Ringent. 1978-ban Atlantában a maratoni futás nem hivatalos világbajnokságán ezüstérmes lett. Ugyanebben az évben kullancsencephalitis betegítette meg, amelybe majdnem belehalt. 6 nap kóma, hat hét intenzív ápolás után felépült, de részben béna maradt a jobb lába, ennek ellenére haláláig aktív sportéletet élt és az élsport helyett a sportdiplomáciai karrierjébe fektette energiáit.
A Fővárosi Közgyűlés döntése szerint 2021. szeptember 1-jétől a margitszigeti futókör Monspart Sarolta nevét viseli
Sarolt fejedelemasszony (950 körül-1008 körül)
Géza nagyfejedelem felesége, az erdélyi Zombor gyula leánya, Szent István anyja, Anonymus szerint Tétény vezér ("Töhötöm") dédunokája. Születésének és halálának körülményei nem ismertek. Gyermekei születési idejéből következtetve, születési idejét a 950-es évek második felére szokás tenni. Nevét (feltételezések szerint) a Sarud, Sarród helynevek őrzik, ahol szálláshelyei lehettek.
A fejedelemasszony férfias, határozott jelleméről több korabeli forrásból is értesülhetünk. Merseburgi Thietmar krónikája szerint Sarolt „mértéktelenül ivott”, a lovat „katona módjára ülte meg” és „egy embert hirtelen haragjában […] megölt.” Ezek az értesülések – ha figyelembe vesszük is a nyilvánvaló túlzásokat – nem egy ájtatos fejedelemasszony képét vetítik elénk. Nagyon valószínű, hogy a 90-es évekre az ország irányítása a már megöregedett Géza fejedelem kezéből Sarolt kezébe csúszott át.
A középkori magyar krónikák szerint Géza halála után Koppány feleségül kívánta venni Saroltot.
Dr. Steinberger Sarolta (1875-1966) orvos
Ferenc József 1895. november 18-án kelt rendelete alapján Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter 1895. december 19-én engedélyezte, hogy az egyetemek nőket is felvehessenek az orvosi, bölcsészeti és gyógyszerészeti tanfolyamokra.
A rendelet megnyitotta az utat Steinberger Sarolta számára is, akit 1900. november 3-án avattak fel mint az első Pesten végzett magyar orvosnő. Szülész-nőgyógyászati tanulmányait ezután külföldön folytatta.
1902-ben cikke jelent meg az orvosi hetilapban: Az orvosnők története címmel. Hazatérve a Tauffer-klinikán kezdett orvosként dolgozni. Az alapítójáról, Tauffer Vilmosról elnevezett klinika 1881-ben kezdte meg működését, majd később 1898-ban újabb épületszárnnyal bővítették.
Ezután az 1928-ban létrehozott Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) osztályvezető főorvosává nevezték ki. 1944-ig látta el ezt a megbízatást. 1944-től visszavonultan élt pesthidegkúti otthonában 1966. november 24-én bekövetkezett haláláig.
https://www.budaipolgar.hu/helytortenet/dokino.html
TAMARA UTCA
https://goo.gl/maps/eMRhBEAAYWz6YgNB7
Csipes Tamara (1989) kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar kajakozó
2009-ben indult élete első felnőtt Eb-jén, melyen kétszer nyert ezüstérmet. A következő évben két világbajnoki és egy Európa-bajnoki címet szerzett. 2011-ben kétszeres Európa-bajnok lett. Az olimpiai csapatba nem tudott bekerülni.
A 2016-os gyorsasági kajak-kenu Európa-bajnokságon K4 500 méteren (Szabó, Kozák, Fazekas-Zur) lett első. Az olimpián a kajak négyes Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Fazekas-Zur Krisztina, Csipes Tamara összetételű csapat tagjaként 500 méteren olimpiai bajnokságot nyert, így édesapjához hasonlóan ő is olimpiai aranyérmes lett. A 2019-es világbajnokságon K–1 1000 méteren, és a négyes tagjaként is aranyérmet szerzett. A 2021-es poznańi Európa-bajnokságon kajak kettes 1000 méteren, valamint 500 méteren a négyes tagjaként is aranyérmet szerzett.
A tokiói olimpián kajak kettesek 500 méteren Medveczky Erikával a 4. helyen végzett, kajak egyes 500 méteren pedig ezüstérmet szerzett.
Tárkányi Tamara táncdalénekes
Tizennyolc éves koráig nagyszüleinél nevelkedett Siófokon, itt végezte gimnáziumi tanulmányait a Perczel Mór Gimnáziumban. Az intézmény amatőr énekkarában fedezték fel, ekkor kezdte képezni magát. Zenei tanulmányai mellett azonban folyamatosan dolgozott: előbb a Statisztikai Hivatalban, majd a Fővárosi Autóbuszüzemben.
Zenei karrierje 1964-ben kezdődött, de a szélesebb közönség csak 1966-ban ismerte meg a nevét, amikor Idegen utakon című számával megosztott második helyezést ért el az első táncdalfesztiválon. Táncdalénekesi pályája azonban rövidnek bizonyult: bár koncertezett például a Szovjetunióban is, 1970-től visszavonult a színpadtól, hogy férjét, a műkorcsolyázó Csanádi Károlyt kövesse világkörüli turnéján.
Téglássy Tamara (1968) műkorcsolyázó
Nyolcszoros magyar bajnok (1984–1991 között), amellyel a nemzeti bajnokságon legtöbbször diadalmaskodó korcsolyázó lett (ezt a rekordot a szintén 8 bajnoki címmel rendelkező Sebestyén Júlia is beállította). A Ferencváros és a Bp. Spartacus versenyzője.
A legnagyobb sikereit az 1987-ben Európa-bajnokságon elért 7., illetve a Japán Grand Prix-n (NHK Trophy) 1987-ben elért 6. helyezése jelenti.
Zsigmond Tamara (1977) színművész
Földessy Margit játékos kreatív stúdió foglalkozásaira gyerekként kezdett el járni. Első szinkronszerepét nyolcéves korában kapta meg, ami a Homokkéve című csehszlovák film főszerepe volt, és ettől a filmtől kezdve a szinkronszakmában sikeresen dolgozik. Rengeteg filmben hallhattuk a hangját, leggyakrabban Natalie Portmant (pl. Star Wars) és Katie Holmest (pl. Batman: Kezdődik!) szinkronizálja. Nyolc évig dolgozott a Nevesincs, gyermekszínházi utazó társulatnál.
VERONIKA UTCA
https://goo.gl/maps/jRij8oSZ5Qb8Hiez7
Ádám Veronika Széchenyi-díjas orvos, biokémikus
A Semmelweis Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát és azóta az Orvosi Biokémiai Intézetben dolgozik, 24 évig az intézet vezetőjeként. A Széchenyi-díjas orvos kutatási területe az idegek oxidatív károsodásának tanulmányozása. Nevéhez fűződik annak kimutatása, hogy kulcsfontosságú metabolikus enzimek kóros körülmények között az agysejteket pusztító oxigénszármazékokat állítanak elő, ami hozzájárul neurodegeneratív betegségek (pl. Parkinson kór) és a stroke patomechanizmusához. Elsőként mutatta ki, hogy melyek az agyban az oxidatív stresszre legkorábban károsodó metabolikus enzimek, ezáltal közelebb került ennek a súlyos állapotnak a célzott gyógyszerterápiája. Szerzője több mint 150 angol nyelvű tudományos közleménynek és szerkesztője a négy kiadásban megjelent Orvosi Biokémia tankönyvnek.
Csapody Vera (1890-1985) botanikus
Édesapja korai halála azonban kettészakította korábbi terveit. Hat testvérével maradt árván, és a fizetés nélküli gyakornoki munka helyett állást kellett keresnie. Kezdetben óraadó, helyettes tanár, 1916-tól pedig a Sacre Coeur Sophianum katolikus leánygimnáziumban (1914-ben alakult Budapesten, a kolozsvári után másodikként) tanította a matematikát és a fizikát. 32 évig volt a leánygimnázium tanára, az utolsó tíz évben az igazgatója. Az iskola megszűnése után 1949-ben a Természettudományi Múzeum Növénytárának tudományos főmunkatársa lett. Bár 1966-ban "hivatalosan" nyugdíjba vonult - ami oly keveseknek adatik meg -, még további, közel két évtizeden át változatlan kedvvel, biztos kézzel folytatta munkáját, élete szinte utolsó napjáig.
Több mint három évtizedes tanárkodása alatt kiváló eredményeket ért el a matematika-fizika oktatásában. Számtalan egyéni módszer alkalmazásával, személyi varázsával, tanításának szuggesztív erejével a "száraz tárgyak" óráit is kedveltté tette tanítványai számára. Soha nem alapított családot. Azt pótolta a leánygimnáziumban végzett több száz fiatal ragaszkodása, akikkel később sem szakadt meg segítőkész, baráti kapcsolata. De életét a növények iránti végtelen szeretet is kitöltötte. A matematika-fizika tanítása mellett szabad idejében szívesen festett, főleg virágokat, mezei növényeket.
Jávorka Sándor egy akvarelljeiből készült kiállításon ismerte fel növényrajzoló tehetségét. Felkérte legyen munkatársa, az akkor előkészületben lévő művéhez szükséges növényi ábrázolások elkészítésében. Csapody Vera továbbra is változatlanul tanított, de ettől kezdődően tanári munkája mellett érdeklődése mindinkább a növényi ábrázolás, a növényi élet fejlődésének megfigyelése felé fordult. 40 éven keresztül, Jávorka Sándor haláláig dolgozott együtt a botanikai tudomány két kiválósága. Ez idő alatt egymást követték a növényvilág megismerését, a botanikai kutatást és oktatást, az alkalmazott botanikai tudományt szolgáló, valamint a természetet kedvelők részére készült tudományos ismeretterjesztő, más társszerzőkkel, továbbá önállóan készített munkák egész sora.
Hallatlan munkabírással dolgozott. Alkotásaiban széles körű növényismerete szerencsésen kapcsolódott össze művészi rajzolatú festészeti, grafikai tudásával. Jávorka Sándor tanácsára tanulmányozta a növényfestészet akkor ismert módszereit. Így a XIX. század második évtizedében elhunyt Kitaibel Pál neves természettudós háromkötetes művének tökéletes színű rajzait, amelyet Waldstein Ferenc Ádám irányításával Schütz Károly és fia János bécsi mesterek készítettek.
Kincses Veronika (1948) operaénekes
Számos komplett operalemezen énekelt főszerepeket, magyar és külföldi hanglemezcégek felkérésére, hét szólólemez, előadások felvételei és önálló film- és televíziós produkciók jelentek meg DVD-n. Lemezei nemzetközi hanglemezdíjak nyertesei (Párizs, New York). A világ számtalan operaszínpadán énekelt már visszatérő vendégként nagy sikerrel. A bécsi Staatsoperben, a berlini Deutsche Operben, a velencei La Fenicében, a római operaházban, a barcelonai Teatro Liceuban, a Buenos Aires-i Teatro Colónban, a bostoni, San Franciscó-i, montréali operákban. Neves fesztiválok vendégeként Salzburgban, Bécsben, Athénban, Thesszalonikiben, a Bard-fesztiválon (New York), Firenzében, Drezdában stb. énekelt. Szingapúr, Hongkong, Izrael koncerttermeiben, valamint a Carnegie Hallban is fellépett. Törökországi bemutatóként Bartók: A kékszakállú herceg vára című operájában Judit szerepét énekelte. Puccini Pillangókisasszonyának és Mimijének felülmúlhatatlan megformálója.
Marék Veronika (1937) József Attila-díjas író, grafikus
17 éves korában, 1956-ban írta első könyvét, A Bem téri gyerekek (1956) címmel. Középiskolai tanulmányait a Fazekas Mihály Gimnáziumban végezte el. 1957-1958 között az Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán tanult. 1961-1963 között az Állami Bábszínház diákja volt. 1961-1966 között az ELTE BTK magyar szakán tanult.
Szabadfoglalkozású író és grafikus, mesekönyveit maga írja és rajzolja. Rádió- és tv-játékokat, rajzfilmsorozatot, bábjátékokat is ír. Évekig a Kisdobos, a Dörmögő Dömötör külső munkatársa volt.
Számos mesekönyv fűződik a nevéhez, többek között a Boribon- és a Kippkopp-sorozat is.
Tóth Vera (1985) énekes
Már egészen kiskorától énekel. Szülővárosában, Tapolcán rendszeresen fellépett, majd megismerkedett Völler Adél énektanárnővel. 2003-ban jelentkezett a TV2 tehetségkutatójába, a Megasztár 1. szériájába, ahol a válogatás után bejutott a legjobb 50 előadó közé, majd Cserháti Zsuzsa Hamu és gyémánt című slágerével pedig a legjobb 12 közé. Minden héten más zenei műfajban bizonyított, végül eljutott az utolsó fordulóig, ahol a nézők a show végén őt szavazták meg győztesnek. Karrierje azóta is töretlenül ível felfelé. 2015-ben bekerült A Dal eurovíziós nemzeti dalválasztó show elődöntőjébe Gyémánt című dalával.
T. Sós Vera (1930) matematikus
Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a számelmélet, a kombinatorika és a matematikai analízis. Híres eredménye az Erdős–Rényi–Sós-féle barátságtétel a gráfelméletben.
1957-ben védte meg a matematikai tudományok kandidátusi, 1980-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja. később elnöke. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották meg. 1995-ben az Osztrák Tudományos Akadémia is felvette a tagjai sorába. 1988 és 1995 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt, 1996 és 1998 között a Magyar Ösztöndíj Bizottságot is vezette. 2013-ban a londoni székhelyű Academia Europaea tagja lett. A Bolyai János Matematikai Társulat tiszteletbeli elnökévé választották.
Vera Molnár (1924) médiaművész
A számítógépes művészet úttörőjeként tartják számon. 1947-ben ösztöndíjjal Rómába ment, majd Franciaországban telepedett le.
Első nonfiguratív, absztrakt műveit 1946-ban hozta létre. 1959-től kombinatorikus alapon generált képeket. 1968-ban számítógéppel kezdett dolgozni, egyszerű geometriai alakzatokon és geometrikus témákon alapuló algoritmikus festményeket kezdett el készíteni. Megtanulta a Fortran és a BASIC programozási nyelvet, és egy párizsi kutatólaboratóriumban számítógépes grafikát készített plotteren.
VIOLA UTCA
https://goo.gl/maps/sPCbwTq3UVh6PjtF7
Auguszt Ibolya cukrász
Az Auguszt család történetében a nők mindig nagyon fontos szerepet játszottak.
Ibolya 16 évesen költözött szülőföldjéről, Erdélyből Budapestre. Egészségügyi iskolában folytatta tanulmányait, majd a János kórház baleseti sebészetén helyezkedett el. Férjével, Auguszt Józseffel vezetik a Fény utcai Auguszt cukrászdát. Míg férje a tradíció letéteményese, ő a folyamatos fejlődés motorjaként irányítja az üzletben és a süteménykínálatban megmutatkozó változásokat: munkája eredményeként jött létre 2003-ban az emeleti kávézó, 2009-ben pedig a szezonálisan nyitva tartó kerthelyiség.
„Én nemcsak a tudásomat, a gyerekeimet adom ennek az országnak, hanem a családi hagyományok folytatásával további fejlődésre sarkallom a következő generációt” – vallja Auguszt Ibolya.
Az Auguszt cukrászdát 2021-ben II. kerületi Emlékéremmel tüntették ki.
https://www.youtube.com/watch?v=v_b7-pPAerE
Berki Viola (1932-2001) grafikus, festőművész
Az 1950-es években, kizárása idején, megfestette a Szilády Áron Gimnázium tanárainak arcképét. 1959-61-ben az Óbudai Hajógyárban készített rajzokat és festményeket. 1961 és 1963 között Korniss Dezső műtermében dolgozott. Az 1960-as években a Szovjetunió területén tett utazásai alatt megismerte az orosz kolostorok és kisvárosok művészeti ábrázolásait, és ez nagy hatást tett rá. 1969-től illusztrációkat készített könyvekhez. Az 1970-es évektől rézkarcokat, az 1980-as évektől szitanyomatokat is készített.
Művészetét a narratív jelleg és saját fantáziája mellett bibliai és történelmi események befolyásolták a leginkább. Hatottak rá a kiskunhalasi élet, közélet, életmód vonatkozásai, elemei.
Csák Ibolya (1915-2006) atléta, az első női olimpiai bajnok
Hidegkút sportéletének kezdetei az 1920-as évekre nyúlnak vissza. Az akkor még önálló sváb településen a falugyűlés határozott 1924-ben a Hidegkúti Sport Club megalakításáról. 1930-tól az egész országban hetente egy délután vagy vasárnap délelőtt kötelező volt a sport. Sokan nem szerették az úgynevezett leventefoglalkozásokat, de ezeknek a helyi edzéseknek is szerepe lehetett abban, hogy sok falusi tehetségre az itt elért eredményei alapján figyeltek fel.
A hidegkúti fiatalok között a labdajátékok, a céllövészet és az atlétika volt a legnépszerűbb. A vízi sportok rajongói egy magánház kertjében kialakított úszómedencében gyakorolhattak. A hidegkúti sportolók egyik kiemelkedő alakja Csák Ibolya volt, aki az 1936-os olimpián 162 centiméteres ugrásával aranyérmes lett, egyébként ő volt az egyik első magyar női olimpiai bajnok.
1929-től az Nemzeti Torna Egylet tornásza volt, majd átlépett az egyesület 1932-ben megalakított atlétika szakosztályába. Magasugrásban és távolugrásban is versenyzett, de nemzetközi versenyeken kiemelkedő eredményeket magasugrásban ért el. Újszerű technikával ugrott, az elsők között alkalmazta a fékező kitámasztást és az ugrás síkjára merőleges ollót. 1935-ben 156 centiméteres legjobb eredményével a világranglista ötödik helyezettje volt.
Ferrari Violetta (1930-2014) Jászai Mari-díjas színművész
Az apai ágon olasz származású színésznő Hódmezővásárhelyen született, hat éves korában már gyerekszínész volt a Pesti Színházban. 1949-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, osztályvezető tanára Gellért Endre volt. Hat évig játszott a Nemzeti Színházban, 1956-ban először Bécsbe, majd Nyugat-Németországba emigrált. Már jóval a rendszerváltás után, 1997-ben költözött vissza Magyarországra. Olyan magyar filmekben vállalt szerepet, mint a Civil a pályán, a Föltámadott a tenger, az Ifjú szívvel, a 2x2 néha 5, vagy a Fel a fejjel.
Lossonczy Ibolya (1906-1992) szobrász
Kagyló mélyén ébredő gyöngyszemként jellemezte 1947-ben, a Galéria a 4 Világtájhoz helyiségében rendezett kiállítását látva Hamvas Béla. A hasonlat találó, az életmű olyan lényeges vonásait sűríti egy képbe, mint a zárkózottság és az önmagukban teljes, ragyogó értékek létrehozása. Kevés számú, de annál jelentősebb művet alkotott, jelleméből adódóan visszahúzódott a művészeti közélettől. Férjével, Lossonczy Tamással közösen állított ki, több csoportos kiállításon is részt vett, de alapvetően rejtőzködő művész, aki magányosan hozta létre meditatív hangulatú alkotásait.
Lossonczy Tamással közös emléktáblája, egykori II. kerületi házuk falán, az Ady Endre utca 17. alatt található.
VIRÁG ÁROK
https://goo.gl/maps/gt1GErWVbSAi7xUc8
Dőry Virág (1941) Jászai Mari-díjas színművész, jelmeztervező
1966-ban végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. Tanárai voltak: Várkonyi Zoltán, Ádám Ottó, Vámos László. Ezután két évig (1966-1968) a Vígszínházban szerepelt, majd a József Attila Színházban játszott egy évet (1969). 1969-től a Radnóti Színpad, illetve Radnóti Színház tagja lett. 1990 óta jelmeztervezéssel is foglalkozik. Az 1990-ben újraindított Színházi Élet rovatvezetője volt 1991-ig. Fiatal hősnők ábrázolásától eljutott az érett karakterfigurákig.
Pályafutása során 65 darabban szerepelt, jelmeztervezőként pedig közel 150 előadásban működött közre. Főbb szerepei: Királynő (Dóczy: A csók), Marie (Büchner: Woyzeck), Borbála (Fejes: Angyalarcú), Eynsford Hillné (Shaw: Pygmalion), fontosabb filmszerepei: Zöldár (1965), Szerelmes biciklisták (1965); Harlekin és szerelmese (1966); Lássátok feleim (1967); Tizenkilenc késszúrással (1990).
Erdős Virág (1968) József Attila-díjas költő
Írói pályája Lengyel Péter „Írói műhely” című legendás egyetemi szemináriumán indult.1993-ban született első könyvében Korniss Péter fotóművész Budapest-témájú fotóihoz írt vegyes műfajú kísérőszövegeket (Udvarok). Ezt követően főként kispróza-kötetei jelentek meg (Belső udvar, Lenni jó, Másmilyen mesék, Eurüdiké), majd színpadi szövegeket írt (A merénylet, Bliblia, Mara halála, Madarak, Madame Poe, Kalocsa, Pimpáré és Vakvarjúcska). Színpadi műveit többek között a Móricz Zsigmond Színházban, a Bartók Kamaraszínházban és a Vígszínház Házi Színpadán mutatták be. A merénylet című drámájából és a Pimpáré és Vakvarjúcska című mesejátékából hangjáték készült a Magyar Rádióban. Négy drámája kötetben is megjelent (A merénylet). 2011-ben látott napvilágot A Trabantfejű Nő című verseskötete.
A 2013-as ezt is el című kötete – melynek verseit általában a „közéleti költészet” tárgykörébe szokás sorolni – öt kiadást ért meg, benne olyan versekkel, mint a Na most akkor, a Van egy ország vagy az Én vétkem.
Móricz Virág (1909-1995) író
Első nagyobb terjedelmű műve, az Apám regénye (1953), ami jelentős forrástanulmány apja életművéhez is. Apja irodalmi hagyatékának gondozójaként több drámáját vitte színpadra. A Móricz Zsigmond szerkesztő úr (1967) és Tíz év (1981) című könyveiben – mintegy az Apám regényét folytatva – Móricz Zsigmond életéről, munkásságáról közölt újabb dokumentumokat bő, elemző kommentárokkal. A Móricz Zsigmond szerkesztő úr apja életének azt a négy esztendejét tárja a közönség elé, amikor Móricz – egy ideig Babits Mihállyal együtt – a Nyugatot szerkesztette. Regényeiben – mint novelláiban is – az akkori kor kérdései foglalkoztatták. Korának átalakuló világáról, különösen az akkori lányok, asszonyok életéről, problémáiról szól. Regények, novellák mellett útirajzokat is írt. Lakó Györggyel közösen lefordította Arvi Järventaus finn író Kis falu a világ végén (1938) című regényét.
1937-től édesapjával, Móricz Zsigmonddal közösen béreltek lakást a Margit körút 39. 6. emeletén.
Pabeschitz Virág (1989) régész
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 2014-ben szerezte meg régész mesterdiplomáját. Egyetemi tanulmányai befejeztével régészeti projekteken dolgozott Egyiptomban, Szudánban, Jordániában, Irakban és Angliában, többek között olyan intézményekkel, mint a Museum of London, Kaliforniai Egyetem vagy Washingtoni Egyetem. A Lipcsei Egyetem régészeti oktatási programjának volt vezetője két éven keresztül Héliopoliszban. Három szezonban dolgozott a British Museum iraki örökségvédelmi programjában, mint ásatásvezető régész és iraki régészek terepi tanára. Jelenleg a Kairói Holland-Flamand Egyiptológiai Intézet óraadó tanára és PhD tanulmányait a Leuveni Egyetem és a Leideni Egyetem közös egyiptológiai programján végzi. Fő érdeklődési területe a régészet terepi módszertana.
+ 1 ráadás
GALÓCA UTCA
https://goo.gl/maps/CQ4kFsZTwte5Uy6d8
Az utca 1964-ig a Sarolta nevet viselte. 1926-ban a pesthidegkúti közösség Klebelsberg Kuno iránti tiszteletből feleségéről, Botka Saroltáról nevezte el az addig névtelen közterületet. A hányatott sorsú, kitelepítésre ítélt özvegy vidéken hunyt el, az emlékét őrző utcát halála évében 1964-ben keresztelték át.
