„Olyan az egész, mint egy furcsa, fordított mese”

Megsérült szociális kapcsolatok, védtelen tanárok, kaotikus iskolai gyakorlatok, és üzemkész online oktatás – így jellemezték a magyar közoktatás elmúlt egy hónapját annak a beszélgetésnek a résztvevői, amely a II. kerületi önkormányzat Védett Tér rendezvénysorozat keretében zajlott csütörtökön az Átrium Színházban. Mindannyian mélyen érintettek voltak, hiszen tanár, szülő és gimnazista egyaránt megosztotta a tapasztalatát – abban mindenki egyetértett, hogy a gyerekeknek szükségük van iskolába járásra.

A karanténban töltött hónapok még nincsenek mögöttünk, feldolgozásra várnak, miközben új, szokatlan kihívásokkal és furcsa gyakorlatokkal, és egy jó adag magárahagyottság-érzéssel és káosszal kell megküzdeni szeptember elseje óta – ez derült ki abból a beszélgetésből, amely egy középiskolás diák egy általános iskolai tanár és egy kétgyerekes szülő között zajlott csütörtökön az Átrium Színházban. A II. kerületi önkormányzat kezdeményezése, a Védett Tér beszélgetéssorozat legújabb darabja, a házigazda Őrsi Gergely polgármester felvezetője után abból indult ki, hogy nem várták még talán soha ennyire a diákok és a szülők a tanévkezdést, mint idén, miközben a koronavírus árnyékéban elindult tanítás legalább annyi kérdést és kételyt ébresztett, mint amennyi örömöt az újralátás öröme okozott. És valóban, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban 11.-es Bajók Gizella megsérült szociális kapcsolatokról, Fazekas Mihály, a Fillér utcai Általános Iskola töritanára magukra maradt idős pedagógusokról, míg a többek között az Átriumból a Válótársak című sorozatból is ismerhető színésznő, Parti Nóra szülőként a káosz érzetéről beszélt a műsorvezető Veiszer Alindának.

Az egészséges fejlődés ezt kívánja

„Mindenképpen nagyon vártam a tanév kezdését, mert az iskola nemcsak a tanulást, hanem szociális kapcsolódási pontot és a barátaimat is jelenti” – mondta Bajók Gizella arra az adódó kérdésre, szívesen ment-e újra suliba szeptemberben. Parti Nóra ráerősített erre, és felidézte, általános iskolás gyermekei nála is jobban várták augusztusban az újrakezdést. A mostani időszak állandó bizonytalanságát – azt, hogy nem tudni, másnap tudnak-e a gyerekei iskolába menni, elmarad-e egy előadása, próbája – azonban meghökkentő módon élvezi, mert mint mondta, nem bírja az monotóniát, ellenben szereti a váratlan fordulatok esélyét. Az újrakezdéssel kapcsolatban a diákokhoz hasonló érzései voltak Fazekas Mihálynak is, aki azt mondta, úgy is nagy kihívás volt az online tanítás, hogy korábban is rendszeresen használt digitális eszközöket és módszereket. A történelem-magyar szakos tanár kamerán keresztül nem tudta követni, melyik diákja maradt le az óráról, és sokkal kevesebben is jelezték, hogy nem értenek valami.

„A gyermekeink egészséges fejlődése ezt kívánja” – vágta rá gyermekei példájából kiindulva határozottan Parti Nóra a választ Alinda arra a kérdésére, hogy érvelnének a résztvevők az ellen, ha most valaki felvetné az iskolák újbóli általános bezárását. Gizella messzemenőkig egyetértett vele és megosztotta a karantén alatti érzéseit, kétségeit.

„Csak a tavaszi bezártság elején tűnt könnyen kezelhetőnek a helyzet, csak egy ideig tűnt megoldásnak, hogy úgyis tudunk beszélni a barátaimmal. Volt egy pont, amikor nem tudtam, hogyan fogom ezt kibírni, kellett egy napi rutin a túléléshez, ami átlendített ezen a helyzeten” – mondta a 11-es diák. A nehézségek nemcsak a társas kapcsolatok hiányából eredtek, hanem abból is, hogy online sokkal nehezebb volt tanulni, sokkal nehezebb volt otthon koncentrálni, mint az – egyébként olyan sokszor kárhoztatott – iskolapadban. Gizella azt hiányolta még nagyon, hogy a digitálisan „közvetített” órákon nem tudták hatékonyan megosztani egymással gondolataikat.

Eltűnő diákok

„Voltak, akik elvesztek ebben a rendszerben. Voltak, akikkel három hónap alatt egyszer tudtam beszélni, akadt olyan, akinek alig akadt feladata, amit osztályozni tudtam volna” – osztotta meg tapasztalatát Fazekas Mihály. Vagyis olyan nehézségekről számolt be – ha nem is tömegesen jelentkeztek ezek, de azért jelen voltak –, amelyekről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy hátrányos helyzet kistelepülések sajátjai. „Magyartanárként azzal szembesültem, hogy össze kellett rázni az osztályokat. Konkrétan egy hónapig kellett ismételnünk nyelvtanból és bizony volt olyan diákom, akinek a karanténos ötös dolgozata az iskolapadban csak hármasra sikerült” – osztotta meg a visszatérés első élményeit a Fillér utcai Általános Iskola pedagógusa.

Parti Nóra a pozitív oldalát is megélte gyermekein keresztül a digitális oktatásnak. Bizonyos tanárokkal ugyanis közelebbi kapcsolatba is kerülhettek, mert volt arra lehetőségük, hogy csak egy diákkal foglalkozott online egy tanár. Az így kapott visszajelzésektől pedig a gyermekei önbizalmat is szereztek bizonyos tárgyakban, ami segít nekik az újrakezdés után is.

Így dolgozzák fel

„Az első hónapban minden a vírusról szólt a gyerekek között: minden tüsszentésről ez jutott eszükbe, minden egyes poén a Covidra futott ki. Még ha én köhögök egyet, akkor is rögtön nevetnek, és azt mondják, én is vírusos vagyok. Egyértelműen poént csinálnak belőle” – érzékeltette a tanár (akit Alinda fiatal kora ellenére is következetesen Misi bácsinak szólított), hogy bizony nagyon ott van a gondolatainkban a járványhelyzet. Az egész beszélgetésen is az sütött át, hogy bár az újrakezdésről lett volna szó, még mindenki nagyon benne van a karantén, illetve úgy általában a világjárvány okozta változások feldolgozásában.

„Egészen biztosan változtatott rajtunk ez az időszak, és hiába tudunk annyi féle módon kommunikálni egymással, rá kellett jönnünk, hogy teljesen más élőben együtt lenni. Nekem nagyon fontosak a baráti kapcsolatok: a mostani helyzetben nem tudom megtenni, hogy ne találkozzam velük. Persze a félelem azért mindenkiben ott motoszkál valahol” – mondta Gizella, aki azt is érzékeltette, egyáltalán nem ugyanaz a hangulat az iskolában, mint március előtt. A maszkok „takarásában” kicsit szétesett az egyébként igen összetartó osztályuk és azt is érezni, hogy változott a kapcsolatuk a más osztályba járókkal; talán egy kis félelem is munkál bennük azok felé, akikkel kevesebb időt töltenek.

„Főleg nem gimnáziumba…”

Az újraindulás óvintézkedéseiről a beszélgetés mind a négy résztvevőjének élénk tapasztalatai vannak. Misi bácsi arról számolt be, hogy maszkokat a II. kerületi önkormányzattól kaptak, a tankerülettől fertőtlenítőt – igaz, csak utántöltőt, így vadászhatták le otthon a kiürült szappanadagolókat. A Fillér utcai iskolában az első naptól kezdve mérik a tanulók hőmérsékletét, ami hatalmas sorállásokat eredményezett – annak ellenére, hogy két kapun engedték be a tanulókat –, mostantól hőkapu segíti ezt a műveletet. A gimnazista Gizella azt mesélte, náluk már korábban beállították a hőkaput. Fazekas Mihály elmondta, náluk egy hónap alatt egy gyereknek volt magasabb a hőmérséklete az elvártnál, amire Alinda megjegyezte, 37,8 fokos testhőmérséklettel amúgy sem indul egy gyerek iskolába. Erre érkezett Gizella epés megjegyzése: „Főleg nem gimnáziumba…”

Az sem egyértelmű, hogy mikor áll le a tanítás egy osztályban vagy iskolában. Parti Nóra arról számolt be, gyermekei iskolájában egy gyanús esetnél is hazaküldik az osztályt. Ahol gyanús gyerek van, az egész osztály digitális oktatásra áll át, míg Alinda azt mondta, náluk pozitív eredmény után ez a gyakorlat. Fazekas Mihály azt mondta, náluk egyelőre az egész iskolában volt egyetlen pozitív eset, de ő már akkor is otthon volt, amikor kiderült róla, hogy beteg. Gizella osztályában pedig volt már fertőzött, náluk az esetleges kontaktok önkéntes karanténba vonulnak.

…annál nagyobb a szabadság és a káosz

„Én azt látom, mindenki össze van zavarodva. Az egész olyan, mint egy furcsa, fordított népmese. Minél több a beteg, annál lazábban vesszük ezt a betegséget, annál nagyobb lesz a káosz és a szabadág. A kislányom is megkérdezte tőlem, hogy nem érti, hogy kimegy a vécére egyedül, akkor fel kell vennie a maszkot, de ha visszamegy az osztályba, akkor leveheti” – mondta Parti Nóra érzékeltetve az állapotot, amit az iskolai tapasztalatok megosztása kifejezett.

Amit viszont mind a négyen azonosan látnak, hogy a tanárok, iskolák kész tervekkel, „beizzított” online kurzusokkal várják az esetleges részleges vagy a senki által nem kívánt teljes iskolai leállást. Azonban az is kiderült, a személyi feltételek nem feltétlenül adottak.

„Ma, ha egy idősebb, esetleg nyugdíjból visszatért tanár úgy érzi, hogy nincs biztonságban az egészsége az iskolában, nem szeretne bemenni, akkor erre nincs lehetősége. Annyit tehet, hogy otthon marad, akkor viszont nem kap fizetést. Mondhatnánk, hogy akkor ott vannak a fiatalok, akik átveszik a munkát. Erre ott a személyes tapasztalatom: a szakpáromon nyolcan végeztünk egy éve, abból már csak 3-4-en tanítanak. Pedig nem lehet azt mondani, hogy az elmúlt egy évben kiégtek” – érzékeltette Fazekas Mihály, hogy vannak olyan feltételek, amelyeken nem lehet egyik pillanatról javítani.

A tapasztalatok lehet, hogy különböztek, de a Védett Tér mostani alkalmának résztvevőinek érzései egy irányba mutattak: a szabályok fegyelmezett betartása mellett mindenki életet, minél normálisabb hétköznapokat szeretne megélni.

A Védett Tér rendezvénysorozat a II. kerületi Önkormányzat, a Friedrich Ebert Stiftung Budapest és az Átrium Színház közös szervezésében jött létre. A II. kerület – szolidáris kerületként – elkötelezett abban, hogy valódi, szemléletformáló és megoldásközpontú beszélgetéseknek teremtsen teret. Ezért döntött úgy Őrsi Gergely, hogy a magyar közéletben hiánypótlónak szánt, havonta jelentkező tematikus alkalmakon nemi szerepekről, családon belüli és munkahelyi visszaélésekről legyen szó. Az önkormányzat ingyenes programja szakértők, közéleti szereplők bevonásával járja körül témáit. Az élet felülírta a terveket, egyelőre az online térbe szorult a rendezvény, amelynek első „kiadása” anyák napja környékén, Karanténanyák címmel jelentkezett, majd másodszorra Kiszabadulók címmel a gyermekek karantén alatti tapasztalatai kerültek terítékre, a harmadik alkalom, júniusban, pedig a gazdaság újraindításáról volt szó.