Tudnivalók a faültetésről

Ez egyrészt a jelentős nagyságú természetes erdőtakarónak köszönhető, amely a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében áll, és amely közrefogja a kerület külső, hidegkúti részét, másrészt a magáningatlanokon és a közterületeken is nagy számban találunk fákat, cserjéket. 2019 óta önkormányzati rendeletben szabályozott a zöldfelületek védelme, fenntartása, megőrzése. A fás szárú növények védelméről szóló 34/2020. (IX.25.) számú önkormányzati rendelet nemcsak a fakivágással (kérelem vagy bejelentés útján) kapcsolatban, hanem a fatelepítéssel összefüggésben is tartalmaz iránymutatást. Faültetésről szóló írásunkban gyakorlati, hasznos tanácsokkal kívánunk segítséget nyújtani mindazok számára, akik kertjükben fát szeretnének ültetni, illetve azok számára is, akik esetében a Környezetvédelmi Osztály fapótlási kötelezettséget állapított meg a fakivágással kapcsolatban lefolytatott önkormányzati hatósági eljárás során.

Fák ültetésének ideje

Az ültetés számára a legkedvezőbb időszak a lombhullástól, vagyis késő ősztől a lombfakadásig (április eleje-közepe) tartó periódus. Ebben az időszakban, ha a talaj nincs átfagyva, elvileg bármikor telepíthetünk. Az ültetési időszakot mégis két szakaszra szokás osztani, az őszire (október közepétől – november közepéig, végéig) és a tavaszira (február végétől – márciusban, április eleje-közepe). Konténeres növényanyag esetén nincs ilyen időkorlát, az év bármely szakaszában telepíthetünk, viszont a megeredés és az ápolás szempontjából ebben az esetben is az őszi és a tavaszi időszak a legmegfelelőbb. A szabad gyökerű fák számára a legbiztosabb eredés az őszi ültetéstől várható. Az ősszel ültetett fák vízigénye általában kisebb, ezért számukra elegendő nedvesség van a talajban a gyökerek fejlődéséhez. Az őszi esők és a hóolvadás következtében a nedvesség kellőképp a gyökerekhez iszapolja a földet. Az idejében elvégzett ültetés során, ősszel a növények még gyökeret fejlesztenek, és jól átvészelik a telet. Szárazabb tavasz esetén a fejlettebb gyökérzetnek köszönhetően a fák a mélyebb rétegekből tudják felvenni a vizet, így több esélyük van a megmaradásra. Az őszi ültetéshez olyan fajokat érdemes választani, amelyek már befejezték vegetációjukat, vagyis lombjuk elszíneződött vagy lehullott, vesszőik beértek.

Tavaszi ültetés esetén kevesebb ideje van a növénynek a begyökeresedésre a kihajtásig, illetve a gyökerein ejtett sebek begyógyulására. Tavasszal a megbolygatott föld hamarabb kiszárad, csapadékos időjárás hiányában pedig csak alapos és rendszeres beöntözéssel biztosítható a megeredés. Mindezek ellenére akadnak olyan fajok, amelyek számára jobb a tavaszi ültetés, mint az őszi, mivel magasabb talajhőmérsékletet igényelnek a begyökeresedéshez, pl.: Magnolia fajok, Tilia tomentosa – ezüst hárs. A csonthéjasok, így az őszibarack, kajszibarack, meggy vagy a cseresznye érzékenyebbek a téli időjárás viszontagságaira, így érdemes szintén tavasszal, a melegebb talajba ültetni őket.

1. Válasszuk meg jól telepíteni kívánt fa helyét és faját!

Az ültetéskor még fiatal facsemete az évek során terebélyesedik, ezért pl. a kerítéstől, a lakóépülettől vagy a kert többi növényétől kellő távolságra helyezzük el. Érdemes átgondolni a fafaj választását is, szűk vagy keskeny területre terebélyes koronát nevelő fa helyett oszlopos koronájú fát érdemes ültetni. Villany- vagy távközlési vezeték közelébe pedig gömbkoronájút. Az ültetési távolságot a fa majdani kifejlett állapotához mérten válasszuk meg.

Fotók: Alsótekeresi Faiskola

2. A fák, cserjék ültetés előtti kezelése

A gyökereket ne kurtítsuk meg. A szabad gyökerű növények esetében csak a sebzett, roncsolt darabokat vágjuk le metszőollóval. A földlabdások kilógó gyökereit is metszeni kell. Ez segíti őket abban, hogy fejlődésnek induljanak az ültetés után. Minél nagyobb a gyökértömeg, annál hamarabb regenerálódik a fa. A gyökerek után a föld feletti részek visszametszését is el kell végezni, ezzel hozzuk egyensúlyba a föld alatti és a föld feletti részek arányát. Az egyszer vagy kétszer átültetett fákat erőteljesen metsszük, a háromszor átültetett fák koronájának kb. harmadát távolítsuk el, ügyelve arra, hogy a korona szépsége és jellegzetessége megmaradjon. Javasolt az ültetés előtt a konténeres növényeket alaposan beöntözni, a szabadgyökerűeket és a földlabdásokat pedig néhány órán keresztül felszívatni vízzel.

3. Az ültetőgödör előkészítése

Az ültetőgödör nagysága a talajtól, az altalaj minőségétől és az ültetni kívánt fafaj, fajta gyökerének fejlődési sajátosságaitól függ. Rossz minőségű, törmelékes, tömör talajon nagyobb fagödör, a humuszban gazdag talajon kisebb gödör kiásása is elegendő. A díszfák telepítésekor általános szabály az 1×1×1 méteres (1 m³-es) gödörméret. A cserjegödör 40×40×40 cm-es vagy nagyobb növekedésű díszcserjék esetén 60×60×60 cm-es. A kiásás során tegyük külön a jó tápanyagellátottságú feltalajt és a humuszban szegény altalajt. A kiásott gödörből szedjük ki a gyökérmaradványokat, köveket, gyomnövények gyöktörzseit. A kellő méretű és jól előkészített ültetőgödör jó növekedést biztosít az elkövetkezendő 1-2 évre a facsemete számára, ezért a gödörásáson és az előkészítő munkálatokon soha ne spóroljunk!

4. Az ültetés

A fát helyezzük be az ültetőgödörbe olyan mélyen, mint amilyen mélyen eredetileg volt. Az ültetési mélységre vonatkozó szabály, hogy a gyökérnyak a faiskolában kialakult helyzetbe, az ültetőgödör szélével azonos magasságba kerüljön. A mélységet feljavított, porhanyós termőföld gödörbe lapátolásával állítsuk be. A kelleténél mélyebbre ültetett fák gyökérzete nem kap elegendő levegőt, és az öntözővíz is nehezebben éri el, ami a fa korai pusztulásához vezethet.

Fotók: Alsótekeresi Faiskola

Az ültetés során a feltalaj kerüljön a gyökerekhez. Alaptrágyázásként ezt a talajt érett istállótrágyával vagy komposzttal keverjük össze. A gödör aljára kerüljön tehát a felszínről kiásott föld, erre kerül az érett istállótárgya, majd ismét föld, ezután helyezzük a gödörbe a fát. Figyeljünk arra, hogy a gyökér közvetlenül ne érintkezzen trágyával, mert könnyen kiéghet.

Az ültetés „kétemberes” munka. Az egyik tartja a fát, amíg a másik visszahelyezi a földet a fa gyökeréhez, közben rétegenként óvatosan megtapossa. A taposás azért is fontos, hogy ne maradjanak kitöltetlen lyukak a talajban. A taposás során a lábfej a fa törzse felé nézzen. Ügyeljünk a gyökerek és a földlabda épségére, és arra, hogy a fa egyenesen álljon. Figyeljünk arra is, hogy a fa a gödör közepére kerüljön, mert így tudnak a gyökerek akadálytalanul fejlődni. A visszakerülő talaj morzsalékos szerkezetű, porhanyós legyen.

A talaj visszatöltése és a taposás közben ajánlatos időnként megmozgatni a fát, föl-le irányuló mozgatással, óvatosan! Ültetéskor elengedhetetlen a gyökerek beiszapolása 1-2 vödör vízzel, a gödör betemetése előtt, majd a gödröt a maradék földdel betemetjük. Az ültetést öntözőtányér kialakításával fejezzük be, amelynek 5-10 cm-es pereme megakadályozza az öntözővíz szétfolyását. A tányér legalább olyan széles legyen, mint a földlabda vagy a gyökérkorona.

Fotók: Alsótekeresi Faiskola

A fa törzsét jutaszövettel vagy törzsvédő anyag felhordásával védjük a kiszáradás és a sugárzó hő ellen! Kevésbé érzékeny fafajok esetében (pl. Betula - nyír, Corylus - mogyoró, Platanus - platán, Quercus - tölgy) ez nem szükséges.

Fotók: Alsótekeresi Faiskola

Tavaszi telepítésnél a beiszapolást rögtön az ültetést követően végezzük el. Kedvező időjárás esetén a növény életfolyamatai ugyanis rövid időn belül beindulnak (gyökerek képződése, sebgyógyulás, levelek, hajtások fejlesztése), így a fa sok vizet igényel a fejlődéshez. Az öntözővizet azonban nem szabad egyszerre a növényre „zúdítani”, mert a talaj összetömörödne, vagy a víz elfolyna. Érdemes ezért a tömörítéssel egy időben, rétegenként vagy a gyökér betemetését követően, részletekben adagolni az öntözővizet, megvárva, amíg az adagok teljesen beszívódnak a talajba. Nem szerencsés minden nap öntözni, ettől a talaj levegőtlenné válik. Az öntözővíz megtartására szolgáló tányért a fa körül a talaj megszikkadását követően fel kell lazítani, sekélyen megkapálni, ezzel elkerülhető a gyomosodás és a kiszáradás veszélyét is csökkentjük.

Az ültetés fontos mozzanata a karózás vagy a több oldalról kifeszített rögzítés elkészítése. A karót még az ültetés befejezése előtt, a fa törzsénél kissé magasabban kell elhelyezni, a fő széliránnyal ellentétes oldalon. Fontos, hogy a karó kellő távolságban legyen a törzstől, nehogy közeli elhelyezés esetén kidörzsölje a törzset. Laza 8-as kötéssel rögzítsünk. A rögzítéshez olyan anyagot használjunk, ami nem sérti a fát, drót használata tilos!

Fotók: Alsótekeresi Faiskola

Földlabdás és konténeres növények telepítés

Előfordul, hogy a faiskolában vásárolt lombhullató fák, cserjék földlabdája kiszáradt, ezért a megfelelő eredéshez, gyökeresedéshez kellően át kell nedvesíteni azt. Az átnedvesítést több menetben érdemes elvégezni, vagy pedig vízbe állítva felszívatni, ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a földlabda épen maradjon. Túl sok víz esetén a talaj szétesik. Az ültetőgödröt úgy kell kialakítani, hogy a földlabdás növény gyökérnyaka, a behelyezést követően a talajszintbe, vagy enyhén a talajszint fölé kerüljön. Ha földlabdát talajban elkorhadó agyagba pl.: jutazsákba csomagolták, akkor a csomagolóanyaggal együtt helyezzük a gödörbe. Ha valamilyen el nem bomló anyagba (fólia, műanyag - raffia stb.) burkolták, akkor betemetés előtt a gödörből el kell távolítani, mivel a későbbiekben akadályozná a gyökerek fejlődését. Az elbomló csomagolóanyagot (jutaszövet) óvatosan bontsuk ki, majd a földlabda szétdőlésének elkerülése mellett terítsük szét a gödör alján, vagy gondosan tömködjük a földlabda alá. A talajt az ültetőgödör széle és a földlabda közé kell betömöríteni az ültetőszerszám segítségével. Ne tapossunk az ültetőgödörben! Ez esetben a földlabda szétesne, a hajszálgyökerek pedig elszakadnának. Az alapos, fokozatos öntözővizes beiszapolással biztosíthatjuk a további tömörödést. A hazai erdőt alkotó fafajok jórészét földlabdával szükséges ültetni, mivel a földlabdával visszük át a gyökerek gombaflóráját (mikorrhiza) a fa új helyére. Néhány fafaj esetében a kényes húsos gyökerek védelme miatt szükséges a földlabda pl.: Magnolia - liliomfa Juglans – dió.

Konténeres ültetőanyagot - elméletben - a téli, fagyos időszakot nem számítva bármikor telepíthetünk. Azonban a megeredés és az ápolás szempontjából ez esetben is az őszi és a tavaszi ültetési időszak a legkedvezőbb. A telepítés menete itt is hasonló a földlabdáshoz. Távolítsuk el a konténert, a körbefordult gyökereket bontsuk szét, majd sugarasan húzzuk el a gödör alján. Ha a gyökerek túl hosszúak, vágjuk őket rövidebbre. A gödröt a szokásos módon temessük vissza, közben pedig alaposan öntözzük be a növényt! A konténeres lombhullató fák, cserjék nem igényelnek visszavágást, mivel gyökérzetük teljes egészében megmaradt. A fenyőket földlabdával vagy konténerben árusítják. Ültetésükhöz a legmegfelelőbb időszak tavasszal van, március vége-április eleje. Az ültetés menete megegyezik a földlabdás vagy a konténeres lombhullató díszfák és cserjék ültetésmenetével. Az ültetést követően nem szükséges metszeni a fenyőket, később sem igénylik ezt.

A Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezet rendszeresen frissíti a közterületi sorfák jegyzékét. Ebben a dokumentumban kimondottan városi fásításra ajánlott fafajokat gyűjtöttek össze a szakemberek. A sok-sok fafaj közül mindenki találhat kedvére valót a faültetéshez.

Összeállította: Budapest II. kerületi Polgármesteri Hivatal Hatósági Igazgatóság Környezetvédelmi Osztálya

Felhasznált irodalom:

Jószainé Párkányi Ildikó: Zöldfelület-gazdálkodás, parkfenntartás, Mezőgazda Kiadó 2007.

Schmidt Gábor – Tóth Imre: Kertészeti dendrológia, Mezőgazda Kiadó 2006.

Kiácz György – Szendrői József: A zöldfelületek fenntartása, Mezőgazdasági Kiadó, 1980

Az felhasznált képeket az Alsótekeresi Faiskola Kft. bocsátotta a Környezetvédelmi Osztály rendelkezésére.