A rendhagyó tanácskozáson az előadók áttekintést adtak a 2020-as év szociális ellátásának eredményeiről és kihívásairól. Az esemény moderátora Papp Krisztina, a központ vezetője volt, a konferenciát Őrsi Gergely nyitotta meg. A polgármester mindenekelőtt köszönetet mondott az ágazatban dolgozóknak azért az emberfeletti munkáért és végtelenül rugalmas hozzáállásért, amiről a lassan már egy éve tartó járványhelyzetben nap mint nap tanúbizonyságot tesznek. Mint mondta, a szakemberek és az őket segítő önkéntesek nélkül nem sikerült volna, és nem sikerülne ma sem hatékonyan és emberségesen eleget tenni a megnövekedett feladatoknak.
A tanácskozás első felében Jakkel Melinda észlelő- és jelzőrendszeri tanácsadó értékelte a tavalyi év intézkedési tervét, majd Huszár Krisztina, az óvodai és iskolai szociális segítők csoportjának koordinátora összegezte a kerületi észlelő- és jelzőrendszeri tagok tapasztalatait.
Részben megvalósult célok
Ahogy Jakkel Melinda elmondta, közel egy éve a járványügyi szabályozások korlátozzák életünket, ami kihatással volt az intézkedési tervre is. Pozitív hozadékként említette az online kapcsolattartást, valamint a jelzőrendszer hatékonyabb működését. Azt a tényt, hogy az elmúlt egy évben 77-tel több, összesen 384 jelzés érkezett – elsősorban a rendőrségtől és a gyámhivataltól, de kisebb mértékben még az állampolgároktól is – azzal magyarázta, hogy a rendkívüli helyzetben jobban figyeltünk egymásra. Ugyanakkor csökkent a jelzések száma a köznevelési intézményekben, ami azzal van összefüggésben, hogy sokáig zárva tartottak, illetve hogy az iskolai és óvodai szociális segítők nagyon hatékonyan végzik munkájukat. Voltak célok, amelyeket sikerült megvalósítani, de olyan is volt, amit a járványhelyzet nem tett lehetővé. Az előbbi csoportba tartozik a már említett óvodai és iskolai szociális segítők törekvése, hogy minél több csoportot, foglalkozást tudjanak az adott intézményben elindítani, illetve a jelzőrendszeri tagok igényeinek felmérése, aminek köszönhetően szakmaközi megbeszéléseket tartottak – igaz, a tervezett tizenkilencből csak hatot, részben azokat is online. Esetmegbeszélésekre is több alkalommal került sor, illetve az új információkat gyorsan közkinccsé tudták tenni – elsősorban a központ honlapján. A drogprevencióval kapcsolatos célkitűzéseket nem sikerült maradéktalanul megvalósítani, de így is nyolc alkalommal jutottak el ezzel a programmal osztályközösségekhez.
A rugalmasság jegyében
Huszár Krisztina szerint az előző év a rugalmasság jegyében telt. Beszámolójában összegezte az egészségügyi, köznevelési és szociális intézményekből, valamint a rendőrségtől, bíróságtól és gyámhivataltól beérkezett észrevételeket. Ezekből kiderül, hogy az iskolai színtérben elsősorban a tanulási és magatartászavar, illetve a családi konfliktusok jelentek meg, a legnagyobb problémát ugyanakkor 2020-ban a munkanélküliség okozta. Jó hír, hogy a probléma észlelésekor a szakemberek elsősorban az érintettel próbálják kezelni az ügyet, de ha szükségesnek látják, akkor delegálják őket más szolgáltatásokba. A felek között a kapcsolattartás online és telefonon történt.
A családok életét megnehezítette a járvány, a legjellemzőbb az anyagi nehézségek megjelenése és a munkahely elveszítése volt. Sokan fordultak az önkormányzathoz segítségért, amely végig nagyon sok támogatást nyújtott a rászorulók mellett a szakembereknek is. Sokakat az elszigeteltség és a korlátozott kapcsolattartás viselt meg, ami fokozott pszichés megterhelést is jelentett, illetve a motiváció hiánya is érzékelhető volt, elsősorban az online oktatásban, az idősellátás munkatársai pedig az elmagányosodás, a szorongás és a depresszió gyakori előfordulásáról számoltak be.
A szociális ellátásban részesülők száma nőtt. A szociális ágazat dolgozóinak alkalmazkodniuk kellett egyrészt az állandóan változó rendeletekhez, másrészt a digitális munkavégzés kihívásaihoz, és sokkal több feladatuk lett, nem egyszer munkaidőn túl tudták csak teljesíteni a szolgáltatásokat. Megoldásképpen igénybe vették önkéntesek segítségét, átszervezték a munkaidőt, és házon belüli oktatással segítették az online világban kevésbé jártas kollégákat.
A II. Kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ várja a jelzőrendszer tagjainak javaslatait, észrevételeit, ötleteit a szakmaközi megbeszélésekkel kapcsolatban.
Hogyan segítsünk magunknak és másoknak?
A tanácskozás második részében Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember tartott előadást Hogyan segítsünk magunknak és másoknak? címmel – a rá jellemző közvetlen, személyes és szellemes stílusban, mondanivalóját számos történettel alátámasztva. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen is az eredményes és hatékony segítő, aki adott esetben nemcsak másoknak, hanem magának is képes segítséget nyújtani.
Mint mondta, három alapszerep létezik, amelyben otthonosan kell mozogni és a helyzet függvényében rugalmasan átlépni egyikből a másikba. Az első szerep a grandiózus segítő, akinek jelmondata: Egy életem, egy halálom. Olyan hittel és akaraterővel megáldott ember, aki nem riad vissza a legmerészebb kihívástól sem. A második szerepet egyszerűen az „Embernek” nevezte, aki sokszor több mint a professzionális segítő, hiszen emberségével egy alá-fölérendelt helyzetben mellérendelt viszonyt tud kialakítani rászoruló és segítő között, amelyben a rászoruló is egyenrangú partnernek érezheti magát. A harmadik szerep a szakértő, mert a szakértelem megléte vagy hiánya néha élet-halál kérdése lehet.
Pál Feri a segítők gyermekbetegségének nevezte, hogy amit meg tudnak valósítani másokkal szemben, azt nehezen teszik meg önmagukkal, leggyakrabban például az empátiát nem engedik meg, és kíméletlenül bánnak saját magukkal.
– Mit lehet tenni olyan helyzetben, ahol elfogytak a szavak? – tette fel a kérdést az előadó. – Ilyen esetben a tettek beszélnek helyettünk. Felajánlhatjuk a kapcsolatot, hogy a rászoruló, ha akar, felkereshessen. Ez azt az élményt nyújtja, hogy van segítség, és főleg azoknak jelent sokat, akik már megélték, hogy nincs. Kifejezhetjük valódi együttérzésünket – ha nem szavakkal, akkor cselekedettel. És a kiszolgáltatottság legmélyén is tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot.