Az elmúlt évet értékelte és az új esztendő feladatairól beszélt lapunknak Őrsi Gergely polgármester idén is, aki a kisebb, de a lakossági igényekhez jobban igazodó fejlesztések híve, és töretlenül bízik a II. kerületi közösség építő erejében.
– Az elmúlt esztendőt a korábbi évekhez képest szerencsére már nem árnyékolta be világjárvány, és az önkormányzatunk gazdálkodását nehezítő, egekbe szökő energiaárakat is sikerült kordában tartanunk kerületi szinten. Politikusok közül sokan talán egy-egy nagyobb beruházást emelnének ki, ha visszatekintenek egy-egy évre, én azonban arra vagyok a legbüszkébb, hogy a II. kerületi közösség elkezdett élni, és arra a közvetlen kapcsolatra, amely kialakult az itt lakók és az önkormányzat között. Már sokan tudják, hogy számíthatnak ránk, és mi isszámíthatunk az itt élőkre. Legyen szó segítségnyújtásról, vélemények vagy kritikák meghallgatásáról. Büszke vagyok rá, hogy tavaly mennyien vettek részt egy-egy rendezvényen, fórumon, közösségi egyeztetésen, és hányan álltak ki a zöld értékek mellett.
Minden feladatot sikerült kipipálni, amit a tavalyi évre terveztek?
Igen, csaknem mindent. Fontos mérföldkő, hogy elkészült a Fény utca és a Lövőház utca szakaszainak átalakítása, megszüntetve az évtizedes szabálytalan várakozást, és még zöldíteni is tudtunk a területen. Ugyanígy fontos a baleset-megelőzés, ezért gyalogátkelőhelyeket építettünk, vagy tettünk biztonságosabbá, sebességmérő berendezéseket telepítettünk a rendőrséggel együttműködve,
és jelölés nélküli rendőrautót vásároltunk a kapitányságnak a renitens járművezetők kiszűrésére. Apróbb fejlesztések, de büszkék vagyunk minden egyes zöldszigetre, amit beton vagy aszfalt helyén alakítottunk ki, és segíthet a villámárvizeknél az értékes csapadékvíz megtartásában. A következő évek egyik nagy kihívása lesz a víz megőrzésének kérdése. Tartottuk azt a szemléletet, hogy nem mutogatunk és várunk másra, mint a kritikán aluli állapotú, nem II. kerületi fenntartású Szilágyi Erzsébet fasor esetében, ahol a főváros helyett újítottunk meg egy szakaszt, mert rengeteg helyi lakó jár azon az úton. A II. kerületi egészségügyre minden eddiginél több forrást csoportosítottunk, a Kapás utcai rendelőintézet földszinti egységének megújítása nagyon időszerű volt, de a legfontosabb, hogy a diagnosztikai eszközparkot modernizálhattuk. Az elkövetkező években az egészségügynek kell a középpontban állnia, mert az, hogy milyen időskor jut a kerületben lakóknak, hogy milyen egészségi állapotban élünk, nagyban múlik a rendelőintézeten.
Az együttműködés az egyházi fenntartású kórházakkal, a magánegészségügy bevonása, a szűrő- és prevenciós programok mind ezt a célt szolgálják. Régóta várt lépés volt az iskolabuszprogram
elindítása, ami a kísérleti szakaszban már remekül működik. Az agglomerációból beérkező forgalomnak gátat kell szabni. Ezért zártunk le utakat az átmenő forgalom elől a kertvárosi részeken, ahol pár perc nyereségért ezrek hajtottak át naponta. A Margit-negyed program is halad, már sokkal jobb végigsétálni a körút mentén, mint korábban, miközben nemcsak a küllem változott meg, hanem számos programlehetőség nyílt meg az itt élők előtt.
A helyhatósági választásokhoz közeledve, az elmúlt négy évre visszatekintve mennyire elégedett?
Erre lehetne szakmai választ adni, hogy mi az, amit megcsinálhattunk volna, ha nincs járvány vagy háborús helyzet. Számomra mégis a négy legboldogabb évem volt, mert azt a hivatást végezhettem, amiben teljesnek érzem magam, más politikai ambíció nélkül.
A lelkesedésem nemcsak töretlen, hanem azóta még nőtt is. Az itt élők és javaslataik mindig adnak muníciót a munkához. De a polgármesteri hivatást lelkesedés, kreativitás és ambíció nélkül nemcsak nem lehet, de nem is érdemes végezni. Mint ahogyan talán azt sikerült bebizonyítani az elmúlt négy év alatt, hogy az önkormányzatiság nem pártpolitikáról szól, hanem odafigyelésről, közösségépítésről és a visszajelzések meghallgatásáról. A pártpolitikának a munkában nincs helye, lehet anélkül is fejleszteni, vezetni egy kerületet. Ugyanúgy nyertünk uniós, mint kormányzati pályázatot, ahogyan voltak nézeteltéréseink a fővárosi önkormányzattal, de a kormánnyal is, nem politikai alapon. Aki a kerület érdekében tesz, azzal együtt lehet és kell is működni. A városrészünk és az eredmény a fontos, nem az, hogy kivel egyeztetünk egy felújításról, vagy kinek az aláírása szerepel egy-egy szerződésen.
Melyek a prioritások az önkormányzat számára az idei évben? Ha lenne egy varázspálcája, mit kérne a II. kerületnek?
A közösség erősítése, az egészségügy fejlesztése, az agglomerációs forgalom csökkentése, a helyi identitás kialakítása, a természeti és az épített örökség védelme, valamint a fenntarthatóság erősítése a kiemelt irány. Bízom benne, hogy világjárványtól, háborútól és energiaválságtól mentes lesz, és abban is, hogy a közösségünket fejlődésben, összetartásban, szolidaritásban, és közösségi élettel teli kerületben találja az új esztendő. Természetesen ha lenne egy varázspálcánk, amivel teljesíthetnénk egy kívánságot, akkor persze sok mindent lehetne kérni, de elsőként azt, hogy szűnjenek meg a rászorulók lakhatási és alapvető anyagi gondjai, és egy olyan kerületet, ahol erős a szolidaritás, és ahol az erőforrásokat nem a szociális rászorultság mérséklésére kell fordítani.
Milyen fejlesztéseket tervez a II. kerület?
Minden évben igyekeztünk a fejlesztéseket egyenlő arányban elosztani, nem szeretnénk egyszerre belevágni sok mindenbe, és elkerülnénk azt is, hogy a beruházásokat a közelgő önkormányzati választásokhoz kössék. Folytatjuk a Frankel Leó út – Margit körút találkozásánál a zöldítést, épül a Csalit utca – Csatárka útnál a szabadidőpark, ahol a védett szarvasbangó növény miatt módosítani kellett a terveket, és a Nagy Imre tér felújítása szintén jelentős lépés lesz. De nem is a nagy beruházások a fontosak, hanem azok, amelyek a közösség igényeit kielégítik. Legyen az egy utcai világítás, egy kis szeglet rendbetétele, egy kis betonsziget zöldítése, vagy egy közlekedésbiztonsági beavatkozás. Emellett legyen rend és tisztaság. Folytatjuk az eldobott csikkek és a kutyapiszok elleni harcot, és szankcionálni is szeretnénk, mert 2024-ben elfogadhatatlannak tartjuk, ha valaki szennyezi a közterületeket. Az is öröm, hogy nemrég egyszerre két bölcsőde építése is elkezdődhetett kerületünkben. A város szíve felé beáramló forgalom csökkentése érdekében folytatjuk az iskolabuszprogramot, és remények szerint valóban bővülhet a P+R parkolói kapacitás Pesthidegkúton. Reméljük, hogy az energiaválság nem hozza nehéz helyzetbe az önkormányzatokat és a lakosságot. Mi nem zártunk be intézményeket, de az energiaválság alatt elgondolkodtunk azon, hogy min lehetne spórolni, milyen alternatív energiaforrások állnak rendelkezésre, legyen szó takarékosságról, termálvízről vagy napelemrendszerről. A költségvetésnél előtérbe kell helyezni, hogy a gazdasági helyzet miatt számtalan ember került nehéz helyzetbe. Az óvodai és bölcsődei dolgozóink fizetésének kiegészítése prioritást kap, a rendőröknek, tűzoltóknak, pedagógusoknak, egészségügyi dolgozók számára a szolgálati bérlakások számának növelése és azok felújítása szintén fontos. Az idősek felé még nagyobb odafigyeléssel kell fordulni, ezért emeltük meg a Fény-kupon összegét, megmarad a kedvezményes gyógyfürdő-belépő, és tovább kell folytatni az ingyenes egészségügyi szűréseket.
Fontosnak tartom azt is, hogy az emberek a lehető legtöbb fórumon elérjék az önkormányzatot. Levélben, telefonon, a közösségi médiában ugyanúgy kommunikálunk, mint a különböző fórumokon, közösségi egyeztetéseken vagy a számos közterületi polgármesteri fogadóórán. Látszik, hogy az itt élők szeretnek véleményt alkotni, és tudnak is érdemi javaslattal élni, hogy miként alakuljon a városrész jövője.
A közösség erejét már számos alkalommal hangsúlyozta, mint fontos mozgatórugót. Valóban ilyen fontos érték és erősség lenne az itt élők mentalitása?
Egy közösség akkor alakul ki, ha annak tagjai tesznek érte. A II. kerületi emberek alkotta közösség pedig egyre csak fejlődik. Elég csak megnézni azokat a civil kezdeményezéseket, amelyeket szomszédok, társasházak, baráti körök szerveznek a kerület, a kerületiek érdekében, és mind többen vesznek részt az eseményeken. Az önkormányzatnak elegendő egyfajta katalizátorszerepet betöltenie, esetleg támogatni egy-egy rendezvényt, programsorozatot, legyen szó lecsófőzésről, garázsvásárról, kultúráról, helytörténetről vagy éppen egy utcabálról, ami a közösséghez tartozás érzését erősíti. Nagyon jó látni, hogy a helyi közösségek elkezdtek élni, és egyre erősebbek.
Ezért is gondolom, hogy ez az egyik legszebb Budában: az itt élő emberek alkotta közösség.
Talán ezért is lett az egyik friss kutatás szerint a legnépszerűbb városrész a II. kerület.
Mindemellett ne feledjük, hogy rengeteg olyan zöldterületünk van, ami nemcsak adottság, hanem a közösség aktívan vigyáz is rá. A mi kerületünk tett a legtöbb területet védetté a fővárosban, legyen szó helyi védettségről vagy természetvédelmi területről. Személyes meglepetés, hogy a közösségi
szemétszedések során, amelyeket nem II. kerületi tulajdonú zöldterületeken végzünk, egyre többen, akár 60-80 önkéntes is érkezik, sokan már hétvégi családi programnak tekintik. Látszik, hogy érdekli az itt élőket a tisztaság, a természeti értékeink védelme. Ugyanígy kellemes meglepetés, hogy a helytörténeti sétákért töretlen a lelkesedés.
A kerület múltja is lehet közösséget összetartó erő?
Mindenképpen. A helyi identitás erősítése egy fontos kovásza a városrész közösségének. Régi adósságot törleszthettünk, hogy a Budai Polgár kiadta a II. kerületi helytörténeti kötet első részét, így már írott formában is visszatekinthetünk múltunkra. De itt ne álljunk meg! Buda, és benne a II. kerület, a múlt hatalmas kulturális és történelmi örökségének tárháza, ezért is fontos, hogy a jövőben létrehozzunk egy látogatható helytörténeti gyűjteményt és annak digitális változatát.
A II. kerületnek – noha 33 kis városrészből áll – máig sincs saját neve, csak annyi, hogy II. kerület. Hogy lesz-e saját neve a kerületünknek, arról is a közösségnek kell döntenie, de a legfontosabb, hogy bármi legyen is a nevünk, egy közösséget alkotunk.
Szg-Ld
Forrás: Budai Polgár
